Kezdő borász

Még mindig forr a bor

2012-01-17T18:09:00.000+01:00

Kérem szépen, ez már a negyedik hónap, hogy a gombák pusztítják a cukrot és melléktermékként alkoholt és széndioxidot állítanak elő. Adnak ők még hozzá mást is a folyadékhoz, amit az ember fia szívesen magához vesz, de ezt most terjedelmi okok miatt nem részletezném.
A pincében öt fok és magas páratartalom uralkodik, de ez úgy tűnik, nem nagyon zavarja a jószágokat, hogy a dolgukat végezzék. Csak lelassítja az erjedést, de meg nem akasztja. A ballonokban szépen látszik, hogy a buborékok elpukkanak a tetején a habnak.
A tartályban meg még mindig erős a szénsav illata a porvédő és az úszófedél között.
A sillert (Kékfrankos) is megkóstoltam, de még nem fejtettem át. Szépen kezd letisztulni, még néhány napot adok neki, hagy pihengessen. Ízében még érzem az erjedési kesernyét, ez majd szépen elmúlik, és lesz 50 liternyi kedves borom. Fejteni, kénezni még nem érdemes, sok még a cukor. A nagy hordót kell még rendbe tennem és feltölteni vízzel. A szőlőben már régen nem jártam, majd az erdőt kell visszavágnom még a tél folyamán. De erre majd ki kell bökni egy egész napot.

Forralt bor

2012-01-07T18:15:00.000+01:00

Két üveg siller bort és egy üveg mustot egy erre a célra megfelelő méretűnek ítélt lábosba öntünk, és majdnem felforraljuk. Időközben hozzáadunk jó sok vaníliáscukrot, egész fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, néhány kanál cukrot. Igazán ínyencek egy pici chili paprikát is megfürdethetnek benne egy fél percre, ez rettentő pikánssá tudja tenni a matériát.

Nem szoktam teljesen felforralni soha, mert az alkohol fontos alkotórésze és nem szeretném, ha az a forralással távozna. Az etanol forráspontja 78,4 °C (351,6 K), ezt az értéket minél rövidebb ideig szeretem túllépni. Mint minden felnőtt üdítőnél (koktélok), itt is a sav-cukor arány a legfontosabb, ha ezek harmóniában állnak, akkor a többi íz-illat tovább gyönyörködteti az érzékeket.

Pálinkafőzés

2011-12-06T02:05:00.002+01:00

Jó kis tevékenység az ilyen irodista elpuhult janicsároknak, mint én. A cefrét 120 literes fémpánttal zárható hordókban tartom hátul a kertvégen. Ott erjed szépen lassan és minden nap nyitogatom a pántokat, hogy nehogy szétfeszítse a szénsav a hordót. Amikor már nem szusszan, akkor már nem nyitogatom csak hetente. Így szépen lezárva várja a lefőzést. Viszonylag jóerőben lévő jószág vagyok, de a saját súlyommal megegyező hordót nem nagyon tudom megmozgatni, ezért a szállításhoz vettem néhány 60 literes hordót. Ezt már fel tudom rakni a talicskára és előre tudom tolni a kocsihoz.
Turán van egy szeszfőzde, oda szoktam vinni a cefrét. Barátságos közeg, általában. Lehet beszélgetni a többi főzetővel, a főzőmesterrel. Nem egy idegzsábás tevékenység. Csak akkor van egy kicsi pörgés, amikor föl kell önteni a cefrét az üstbe.
Mások a fát is viszik a főzéshez, én ennél kényelmesebb vagyok, meg olcsó fabeszerzési forrásom sincs, úgyhogy a főzde készletéből veszem meg a szükségeset. Szép nagy farakás van a főzde udvarán, 40 – 80 centisre fűrészelt akácfahasábok. A felhasogatás a főzető feladata (tulajdonképpen nem tudom mire kérik el a bérfőzés díját, mert a munka nagy részét a főzető végzi. Demagógia vége.). A favágás jó meló. Másnap olyan izomlázam szokott lenni, hogy a nyújtózás komoly próbatétel. Kokó is ezt a részét szereti a legjobban a pálinkafőzésnek. Idén jól rákészült a melóra, hozott sakkot, könyvet. Lassan kezdi megszokni, hogy ha szólok neki, hogy lenne egy kis meló, az általában egész napos elfoglaltság. A múltkor a hordószállítással szívattam meg, most a hajnali keléssel.

Az első főzés során (amit egy vízköpenyes üstben végeznek) lefolyt anyag egy másik üstbe kerül, amivel finomítják az anyagot. Jó hangos sípolás jelzi amikor elindul az alkohol átfolyása a rendszeren. Amíg el nem süllyed az alkoholfokoló, addig az előpárlatot egy tartályba engedik, csak a tiszta etilalkohol megindulásával fordítják el a csapot. Egy a vámosok által telepített és ellenőrzött átfolyómérő minden lefőzött litert regisztrál. És az irodába telepített tartályba folyik át a már tiszta pálinka. Amikor a fokoló eléri a 20 fokot, ismét elfordítják a párlat irányát, az olajos rossz anyagok az utópárlatok sem kerülhetnek a pálinkába.
A lefinomított anyagot megfokolta a mester, 67 fokosnak találta, és ez nem celziusz. Így gyakorlatilag nyelőcsőzsibbasztó-ízlelőbimbógyilkos-pángalaktikus-gégepukkasztó, ezért vissza kell hígítani vízzel 50 fokosra. Szépen üvegdemizsonokba töltöttük a páleszt és bezsuppoltuk a kocsiba. Úgy mentem vele haza, mint ha tojásokon autóznék, bocsánat attól a néhány autóstól. akiket vasárnap este egy tötyörgő Skodás szívatott Tura-Hatvan között.
A lefőzés után maradt anyagot szétterítik az udvarban. Erre a cuccra már régóta fáj a fogam. Igen kitűnő talajjavító lenne a szőlőben. De a megfelelő mennyiség negyven kilométeres szállítása számomra kivitelezhetetlen logisztikai feladat.
Este féltízre az összes demizson a kisházba került, és itt pihen néhány hétig, amíg le nem palackozom.

Bor lesz ebből…

2011-11-28T15:54:00.002+01:00

Bor lesz ebből, csak egyenlőre az nem látszik, hogy mikor. A tartályban forrongó tételt kóstolva még igen édes, a ballonban meg még habzik is a cuccos. A tartály tetejét felemelve és beszagolva jó erős szénsav marja az ember orrát. Szóval ebből nem lesz karácsonyra tiszta bor, az tutizicher. A pincesípot lefóliáztam és így próbálom megtartani a meleget odalent, több-kevesebb sikerrel.
Zolival azzal a szándékkal ugrottunk le péntek délután, hogy a nagy hordót feltöltjük vízzel. Sajnos idén nem tudtam megtölteni borral a nagy ászokhordót, nem termett annyi szőlőm. Fogtuk a kishordókat meg a demizsonokat és a kúton feltöltöttük mindet. Háromszáz liter vízzel a csomagtartóban visszacammogtunk a pincéhez, és a szivattyúval leküldtük a hordóba. A felénél tartottunk, amikor észleltük, hogy az hordóajtót lezáró dugó ereszt. Kis küzdés árán kívülről úgyahogy ledugóztuk, és konstatáltuk, hogy a víz még mindig nem összenyomható. Úgyhogy feladtuk a további töltögetést. Rendbe kell hoznom az ajtót, ki kell cserélnem a dugót, csak azután érdemes feltölteni a hordót.

Az üvegben fejlődő murciból Zolinak lefejtettünk egy kisdemizsonnal, mert újra akarta indítani a szerinte túlkénezett borát. Mint azt videóval illusztrált emailjében közölte, a projekt sikeres volt. Aztán a maradékot átfejtettük egy kisebb demizsonba. A vörösborokat is lefejtettük és meg is kéneztem egy kicsit. Nem lesz a szívem csücske ez a vörös, kicsit almasavas, fura mellékízzel, talán kicsi kénhidrogént is felfedezni benne. Úgy látszik ez az alapanyag sem volt a legjobb, pedig az idei év igazán kedvezett a kékszőlőnek is. Az agyonterhelt, eladásra szánt szőlőből nagyon nehéz jó bort készíteni, az már szentigaz. Jövőre keresek valami kisebb volumenben eladásra termelő muksót, hátha sikerülne egy kicsit élvezhetőbb ízvilágú veresbort összehoznom.

Meg, ha a dilettantizmus nem viszi végleg csődbe a forintot és a törlesztőrészlet hagy némi suskát a zsebemben, akkor tavasszal nekiállok kicsit pótolni a tőkehiányokat, meg azt a fél üres sort betelepíteni valami jófajta kékszőlővel. De ennyire előre még a fene se tudja a dógokat, sok sajtótájékoztató lesz még addig, lehet, hogy egy polgármester is felszólal Görög csődöt vizionálva, és kivételesen nem állít valótlanságot. Azt mondják, szőlőt az unokájának telepít az ember, de nem biztos, hogy az unoka itt akar élni. Rambó a Szőlősgazda fogalmazta meg jól: “Azt hiszem, úgy vagyok én a borral, mint Matolcsy György a magyar gazdasággal: akkor alakul jól, ha nem piszkálom.” És ezzel bizony nagyon egyet tudok érteni, gazdasági és borászati értelemben is.
Pár hétig ismét nem megyek a környékére a pincének. Hétvégén pálinkafőzés, aztán meg kaput kell hegeszteni, meg motorját visszacsavarozni. Egy kisház felépítését is megígértem, meg a pihent pálinkát is le kell majd palackozni. Nem fogok unatkozni Karácsonyig.

Első kóstolásra

2011-11-06T22:22:00.002+01:00

A bor alapjául szolgáló must egy napos ülepítés után került lefejtésre és a helyére (300-as acéltartály), ahol megkezdte a borrá válás útját október 6.-án. Egy héttel később, amikor már a zajos erjedés kicsit alább hagyott, a murci tetejétől 10 centire, beszorítottam a tartály úszófedelét. Így a levegő nem férhet hozzá, a CO2 meg a szelepen el tud távozni. Pénteken lenéztem a pincébe és egy üvegnyit elhoztam belőle. Ott is belekóstoltam egy kicsit, de a vezetés miatt, csak kiköpve ízleltem meg.

Még mindig nagyon édes, de az élesztő mögött már nagyon sok íz felfedezhető, bár a széndioxid sok mindent elfed. Ígéretesnek tűnik! Azon már meg sem lepődöm, hogy az erjedés megint elhúzódik, mondjuk 23 mustfokos cuccal van dolguk a jószágoknak, az 256 g/l cukor várhatóan 15-ös alkohol. Úgy tűnik, hogy az élesztők nem szeretik elkapkodni az alkoholgyártást nálam. Jó munkához idő kell! (a rosszhoz meg még több) A fajélesztős beoltás valószínűleg gyorsabb eredményt hozna, de amíg erre nincs szükség, addig nem élnék a borászati iparág eme csodájával. Kiforr ez magától is, mint az elmúlt sokezer évben.

Most így itt előttem a pohárban úgy néz ki, ahogy egy bornak egy hónapos korában ki kell nézni. Zavaros aranysárga kicsit szürkés szín, rengeteg buborék a pohár falán és ezek szépen lassan szállnak fel a felszínre. Illatban semmi rendkívüli és az ízben is keményen dominál az élesztő. De már érezhető az a gyümölcsös birsalmás jelleg és az alkohol a korty végén. Bizakodom.

A pincesípot lezártam egy fóliával, így kevésbé tud szellőzni, talán jobban megőrzi a meleget és nem reked meg a bor erjedése a hideg miatt.

Félig tele vagy félig üres a pohár

2011-10-06T22:36:00.001+02:00

Most akkor optimista vagyok vagy pesszimista, ha nekem félig tele van a poharam (tököm) a mai magyar közállapotokkal. Az hogy ebben az országban, ha normális (nem kiemelt, csak az elvárható minimum) egészségügyi ellátást akarok kapni, akkor keményen csengetnem kell a zsét, úgy 14 éves korom óta tudom. Ekkor jelent meg a térdemen egy csontkinövés a gyors növekedés miatt. Az állami orvosi ellátás annyira felületes volt, hogy másfél évig voltam fölmentve tornából. Amikor Anyu elvitt egy magán ortopéd rendelésre, akkor végre megnézték rendesen a cuccost, és pár hónapnyi fizikoterápiás kezelés után teljesen normális tinivé váltam.
Az egészségüggyel való találkozásom ezek után is leginkább a korrupcióról szólt és én voltam a korrumpáló fél. Én nemigen voltam beteg, de két gyerekem született. Az ügyfélkapun lekérdeztem, hogy mennyibe kerültek a nyavalyáim a TB-nek az utóbbi közel tíz évben. Negyvenezer kemény forintot fizettek ki rám néhány egészségügyi intézménynek. A társadalmi szolidaritás nevében én ennek több százszorosát csengettem be a teljesen bejelentett fizetésem és a vállalkozásaim után. Ami teljesen rendben van! Csak az nincs rendben, hogy ha véletlenül lebetegednék, vagy valami érne, akkor ez mind nem számítana, nem kapnék rendes ellátást, mert nincs rá pénz.
Most, hogy nagyobbik gyermekem révén találkoztam az oktatási rendszerünkkel, illetve annak bemeneti részével, azt kellett tapasztalnom, hogy vagy az én elvárásaim lettek extrémek, vagy a rendszerben dolgozó pedagógusok fásultsága és alkalmatlansága lett akkora az évek során, hogy ez már kiveri a biztosítékomat. Nem hiszem, hogy általánosíthatok. Biztos vannak lelkes a munkájuknak teljesen elhivatott pedagógusok, a jó értelemben vett megszállottak, de sajnos mi nem ezekkel találkoztunk.
Tanultam némi pedagógiát, többek közt tanár is vónék, úgyhogy nem teljesen dilettánsként nézem a csemetém fejlődését. Talán jó eséllyel meg tudom ítélni, hogy mely közösségben és mely pedagógus irányítása alatt fejlődhet a legtöbbet. Amikor először mentem a Kölökért az oviba, akkor konstatáltam, hogy ez egy nagyüzem. De nem a nagy hozzáadott értéket előállító precíziós, csili vili fajtából, hanem mint a szentesi Barnevál (csirkefeldolgozó). Az, hogy a vegyes csoportban a Kölök a legkisebb és ezért némi extra törődést igényelne az óvónőktől, azt eredményezte, hogy a kezdetektől fogva le akarták pattintani a gyereket. Először azt akarták, hogy hordjuk haza ebéd után. Aztán amikor egy órányi alvás után fölébresztették és keményen nekilátott hisztizni csórikám, mert nem aludta ki magát és rosszul ébredt, egyből jött a telefon, hogy azonnal menjünk érte, mert nem tudják megnyugtatni. Most meg jöttek azzal, hogy beteg és vigyük haza, mert begyulladt a szeme (nagy valósínűséggel szórták a homokot). A gyerekdoki semmit sem talált.
Arra az elhatározásra kellett jutnom, hogy ha nem akarom, hogy a gyerekemet elkönyveljék rossz gyereknek, és ezáltal rossz tanulónak (mert a rossz gyerekek általában hülyék is a skatulyázás szerint), akkor ki kell vennem ebből az óvodából, és egy alapítványi oviba kell íratnom. Ez nem kis tétel a családi költségvetésben, de majd én is ellopom a magánnyudíjpénztári vagyont azt vagánykodok a szufficitemmel.
Nem is olyan régen egy okos ember azt mondta a rádióban, hogy manapság az igazán értékálló befektetés nem a részvény vagy a nemesfém, még csak nem is az állampapír. A gyerekeink minél magasabb színvonalú oktatásába érdemes befektetnünk.
És ez már az óvodával elkezdődött.
Abszudisztán.

Túl a szüreten

2011-10-04T16:11:00.002+02:00

Ezúton is szeretném megköszönni minden kedves barátomnak, hogy eljöttek szüretelni!
A nap eseményei annyira besűrűsödtek körülöttem, hogy fényképekkel nem tudtam dokumentálni őket. Nekem a szüret már szerdán elkezdődött, a pince felkészítésével. Egy sor újdonságot találtam ki.
A korábbi szüretek szűk keresztmetszete mindig a cefre lejuttatása volt a pincébe. (viszonylag kicsi a pincém és nincs előtere, a prés lent van a pincében) Eddig láncban adogattuk le vödrökben a matériát, ami eléggé megviselte a csapatot. A cefreszivattyú egy kicsit drága mulatság, ezért építettem egy csúszdát műanyag csövekből. A síp falába fúrtam be a tartó konzolokat és ezek tartották a 110mm átmérőjű csöveket. A tetején egy garatba beöntötték a cefrét, az végigcsúszott a csövön, a vége egy könyökkel a kád fölé lett irányítva. Nagyságrendekkel kényelmesebb volt, mint a vödrözés. Három ember elég volt a működtetéséhez. Egy vödrözte a cefrét, egy tartotta a garatot és egy tartotta lenn a könyökcsövet, mert a lezúduló cucc lerúgta volna a helyéről. Így is nyakig mustosak lettünk, de sokkal gyorsabb és könnyebb volt, mint 8-10 embernek vödröket adogatni.
Szerdán lefestettem a Dobosiéktól vett nagyhordót. Szép lett, a pince dísze. Piros és fekete, ahogy egy ászokhordónak ki kell nézni. De idén nem került bele semmi, de erről majd később.
Kimostam a tartályokat. Kivakartam belőlük a tavalyi borkövet, trisós vízzel tisztára mostam, majd ezt citromsavassal közömbösítettem aztán ezt is kiöblítettem. Így várták a mustot. Kimostam az 500-as kádat, ez várta lenn a cefrét a préssel szemben.
Fölszereltem egy ventilátort az ajtóra és egy csövön levezettem az általa befujt levegőt a pince belsejébe. Egy időzítő kapcsolót beállítottam, hogy éjjel kapcsolja be a ventillátort. Így próbáltam meg hűteni a pince levegőjét, viszonylagos sikerrel, mert a nappali 30 fokok azért csak-csak visszamelegítik a pincét valamennyire.
Pénteken béreltem egy nagy utánfutót és este összeszedtem a cuccokat. Elmostam a kádakat, a hordókat és a ládákat. 50 ládám van, a nagy fehér húsosláda fajtából. Két sörpad garnitúrát került még a futóra, a nagy sátor, mobil gyerekágy, bogrács, tűzifa, vizesballonok, vödrök és még két raklap. Szombat reggel kipakoltam a pincénél a kádakat meg a hordókat, kivittem a telekre a padokat meg a sátrat. A főzéshez szükséges cuccokat. És megreggeliztettem az ott sürgölődő és a megérkező népeket. Pálinkát reggeliztek meleg kenyérrel (hallelúja Varga pék) meg sűlthusizsírt. A vegák kaptak padlizsánkrémet. A sűlthusizsír receptje 40 személyre:
1 kg kacsazsír vagy libazsír
0,5 kg sertészsír
4 kg hagyma
fél fej fokhagyma
3 paradicsom
3 paprika
0,5 kg befűszerezett pulykacomb filé vagy csirke felsőcomb filé
A felolvasztott zsírba a fölaprított hagymát üvegesre pirítjuk, hozzáadjuk a fölaprított paradicsomot, paprikát, fokhagymát és a háromujjnyi vastagságú húsdarabokat. Addig sütjük, amíg meg nem barnulnak a hagymák és a húsdarabokat szét lehet nyomni a fakanállal. A kész cuccost dobozokba szedjük, minden dobozba jusson hús, amit szétmarcangolunk és eloszlatjuk egyenletesen a dobozban. Hagyjuk az egészet kihűlni. Ideális reggeli a dolgos hétköznapokra.
11 órára nagyjából mindenki megérkezett és bereggelizett, ezért átmentünk a szőlőbe. Először leszedtük azt a három és fél sort, ami mustkészítésre volt szánva. Ezt nem válogattam le augusztus elején. A szedés nagyon gyorsan haladt, ezért megraktuk a futót és néhány lelkes segítővel elindultunk feldolgozni. Mire lebogyóztuk és leküldtük a pincébe és visszamentem a futóval, addigra a maradék négy sort is leszedték és kihordták a “jómunkásemberek”. Két és fél óra alatt le volt szüretelve.
Ennek a négy sornak a termését szántam bornak. Ezt is gyorsan feldolgoztuk és lejuttattuk a nagy kádba. A cefre tetejét megspricceltem törzsoldattal, hogy az ecetbaciknak elejét vegyem. Közben a szüretelők megebédeltek. Isteni gulyáslevest főzött nekik a Kisfeleségem.
Mikor leküldtük a cuccost a pincébe, mi is elmentünk megebédelni. Kicsit beszélgettünk és dicsértük a szakácsot, akinek lehetett borozgatott, aztán visszamentünk a pincéhez néhány önkénttörppel, mert Zoli hozott nekem 100 kg kékfrankos szőlőt. Azt is ledaráltuk és leküldtük a pinyőbe egy fedeleshordóba. Kapott a tetejére spricniből ként, aztán félretettem, hagy ázzon. A kádak elmosása és a csövek leszerelése után ott maradtam egyedül.
A telken a többiek összepakolták cuccokat, nekem csak föl kellett dobálni a futóra. Itt jegyezném meg, hogy utánfutóval tolatni egyedül k*nagy szívás. A pincében már lecsurgott a présben a mustnak szánt cefre leve és az bekerült egy tartályba, hogy ülepedjék.
A kádba héjon ázó cefrébe beraktam a kádszűrőket, és elkezdtem a színmustot egy tartályba szivattyúzni. Jól elvoltam ezekkel a tevékenységekkel éjjel egyig.
A vasárnapot is a pincében kezdtem. Kihordtam a futóra a törkölyt, meg a felesleges műanyaghordókat, tárolókat. Ezeket hazavittem, ledobáltam és visszavittem a futót a kölcsönzőbe. Aztán vissza a pincébe és folytattam.
A mustokat egy napos ülepítés után lefejtettem, az üledéket (kb 10 százalék) a törkölyhöz öntöttem, a tartályokat elmostam és ment vissza a must. A tartósításra szánt must megkapta a tartósítószer adagját és a bentonitot, hogy szépen le tudjon ülepedni. Majd leszűröm és palackozom, hogy egész a következő szüretig mustot (bababort) tudjunk inni Andrissal.
Az eredmények: - 1000 liter cefre
200 liter tartósított must 21 mustfok
250 liter bornak szánt must 23 mustfok
50 liter sillernek szánt must 20 mustfok
3 hordó törköly
Mivel nem préseltem, csak a színmust került feldolgozásra, ezért a törköly igen leves. Ebből tavasszal főzetünk szőlőpálinkát.
　

Tetvek

2011-09-23T15:07:00.000+02:00

Vettem egy seregélyriasztót az Interneten. Nem volt rettenetes ára, de nem azért vettem, hogy azonnal kidobjam. Egy hete, amikor a madárhálót kiraktuk az egyik oszlop tetejére földrótoztam az elektromos seregélyriasztót is. Elég hangosan csiripelt félpercenként, de a tábla másik felén már nem lehetett hallani. Tehát aki az úton ment az már nem hallotta. Ebből gondolom, hogy valamelyik a táblában dolgozó napszámos vagy arra mászkáló vadozó lehetett a szemétláda szarházi mocskos tetű, aki ellopta. Remélem, ami pénzt kap, érte azt mind a gyereke gyógyszerére költi. Ja és akadjon meg a torkán az a nagy szemű csemegeszőlő, amit leszedett. Az a rohadék csak azt az egy tőkét szedte meg, ezen volt négy-öt fürt későn érő nagy szemű nagy fürtű szőlő. Ezt is költse gyógyszerre meg temetésre.
Érdemes ebben az országban bármit is termelni, valamivel bajlódni?
Igaza van: http://www.youtube.com/watch?v=iMU8F_HVMBI

6 mázsa mínusz

2011-08-10T17:49:00.001+02:00

Leszüreteltem 6 mázsa szőlőt egyedül négy sorról. Gyorsan ment. Összesen egy nap alatt megvolt a dolog.

Gyakorlatilag megfeleztem a termést a tőkéken. A fürtválogatásba a végére úgy belejöttem, hogy talán még egyes tőkéknél túlzásba is estem. De minden hajtáson csak egy fürt maradt. (vagy egy sem, mert túl közel estek a drótokhoz) Csak azért 6 mázsa mínusz az eredmény, mert a többi soron fönnhagytam az összes szőlőt. Úgy döntöttem, hogy idén csak ebből a négy sorból lesz bor. A többit leszűröm mustként, és lepalackozom. Jövő nyárig mustot akarok inni.

Apokaliptikus képek következnek, a helyi öregek teljesen hülyének néznének, ha meglátnák mit csináltam. Náluk a szőlő teremjen amennyit bír.

A piros szlanka bogyója meg már kezd színesedni.

A rettentő házőrző

2011-08-09T17:08:00.003+02:00

Reggel a bejárati lépcsőn napozott a lenti félelmetesen harcias hüllő. Ahogy kinyitottam az ajtót beszaladt. Próbáltam kitessékelni, de mint a Tom és Jerry-ben kipörgött a lába a padlón. Nagy nehezen kiraktam, és akkor támadólag lépett fel. Miután jól kiröhögtük, le is fényképeztük a félelmetes házőrzőnket. Szóval nem a méret a lényeg, hanem a harciasság. Az ott a háttérben egy tavasszal lekötözött szőlővessző, és hát gyíkuraság még ennek a méretét sem érte el.

MLM

2011-07-21T13:52:00.008+02:00

Nem a szőlőhöz kapcsolódik a téma, de úgy gondoltam a kedves olvasóimmal megosztom, ami velem történt. Tanulságul, nehogy más is beszívja a dolgot.
Előre leszögeznék néhány alapvetést: zsigeri ellenérzésem van minden Multi Level Marketing féle értékesítési móddal, nincs az a pénz, hogy én egy barátomat beszervezzem bármi ilyen kereskedelmi rendszerbe.
Tehát az MLM fanatikusok ne is olvassák tovább eme kis szösszenetet. Nem kérek a “mi rendszerünk teljesen más” megjegyzéseket. Nem, más! Mind ugyanarra az emberi gyengeség kihasználására épül, melynek neve hiszékenység.

Ezek a cégek a kilencvenes évek elején jelentek meg mifelénk. Anyukám, mivel barátkozós, félfalutismerő asszonyság, hamar beszipkázták ezek a cuccok. Anyagilag sem álltunk akkor a legjobban, az is csábító volt neki, hogy ugyanazzal kereshet egy kis pénzt, amit előtte sok éve is csinált. Boltos volt, tehát kereskedővér is csörgedezett benne, meg amúgy is mindenki ismerte. Szóval ezekkel a cuccokal mostunk, tisztítottunk, egészségmegőriztünk, meg satöbbi. Anyu nem egy nyomulós, mindenkit földbedöngölő ámerikai managger típusú versenyző. Ezért nem is szervezett maga alá hatalmas értékesítő hálózatokat. Csak az a néhány ember vette tőle az anyagot, akikkel amúgy is találkozott volna minden hónapban. Szóval ezekből sem lettünk gazdagok, de Anyu szerette csinálni, szeretett eljárni a cégek szervezte nagy bulikra, meg ezzel is egy kicsit emberek közé menni. Nagyon rá se fizetett soha, mert amúgy sem tudott nagy pénzeket belerakni a dologba. Még most is foglalkozik néhány ilyen cuccal, kicsit féltettem is emiatt, de a múltkor megnyugtatott, hogy ez neki jó hobbi, ne parázzak.

Szóval, amiért ezt a posztot kezdtem írni a következő. Ezek a cégek most más irányból támadnak. Fölfedezték a kor nagy találmányát, az Internetet. Közösen csinálnak egy webáruházat és az ott regisztrált vásárlókkal gyűjtetik be a további potenciális vásárlókat. Kábé ugyanaz a stratégia, mint az eredeti rendszerben, csak a korszellemnek megfelelő jelszavakkal operálnak (internetes közösség, presztizsmárkák, környezettudatosság).
Egyszer találkoztam valakivel, aki megadta a telefonszámomat egy barátjának. Így jutott el hozzám a hölgy, aki azzal hívott föl, hogy most alapítottak egy céget és munkatársakat keresnek. Kicsit gyanakodtam, ezért megkérdeztem, hogy ugye nem valamit értékesíteni kell. Jött a válasz, hogy ő geológus és ő sem ért az értékesítéshez, tehát nem. Elaltatta a gyanúmat, mert jó régen barlangászom és az ott előforduló geológusok földön (és alatta) járó emberek voltak, ebből általánosítottam. Este eljött a csaj, leültünk a teraszra, kicsi bemutatkozó duma után előszedte a klisé papírokat és kérdéseket. Mi a célod az életben? Akarsz e segíteni a barátaidnak? Na, ekkor ment föl bennem a pumpa, mint a szőkében, aki mellé ül a wcnek.

Szóval, úgy látszik, ezeket az embereket tanítják ezekre a kikerülős kommunikációs stratégiákra, mert a magamfajta beszervezésutálló emberek, már a régi trükkökkel alapból lepattintanák őket.
Ha már ott volt, akkor nem zavartam el a fracba azonnal, mert ugye vót gyerekszobám, de az összes mondanivalóját megcáfolva, adtam neki némi verbális élveboncolást. Amikor a pénzéhségemre próbál rámenni, közöltem vele, hogy köszönöm, jó nekem szegénynek és kishatalmúnak lenni. Nem akarok cégbirodalmat építeni és nem akarok nagybefektetőként a tőzsdepánikok miatt rettegni. Azon a néhányszáz négyzetméteren szeretném azt csinálni ami jól esik, amit magaménak mondhatok. Nézni, ahogy nőnek a gyerekeim, szőlőim, pocakom! Tisztességesen, szerényen.
Amikor a környezettudatosságomat kezdte el pedzegetni, akkor aztán eldurrant az agyam. Baszki, hogy lehet az a termék környezetkímélő, amit egy amerikai vegyikonszern legyárt és átutaztat a fél világon kamionnal, hajóval, megin kamionnal, majd egy futár házhoz szállítja neked atombrutálisan becsomagolva két kiló kartonba, nehogy megsérüljön. Tudom én, hogy a multikban vásárolt cuccoknak is van szállítási meg előállítási környezeti terhelésük, de legalább nem akarják elhitetni velem, hogy milyen kurva környezetbarát a cucc és lehet hogy a borsodkemből a szállítás kicsit kevesebb olajat füstölt el.

Az egészségmegőrzésemre sem nagyon lehet apellálniuk, mert, ha ezek a cuccok annyira tiszták meg hatásosak és frankók. Akkor mi az Istenér nem képesek ezek a cégek, arra néhány százezer forintot költeni, hogy gyógyszerkönyvi minősítést kapjanak a termékeik. Ha még az OGYI engedélyt sem tudják megszerezni, és csak élelmiszerkiegészítőként lehet árulni a cuccaikat, akkor menjenek a francba a placebószarjaikkal. Nem fogok a gyerekemnek beadni olyan cuccot, amire az van írva, hogy csak külsőleg, mer annyira sóherek, hogy nem vizsgáltatják be a cuccot rendes laborban. Hiába próbálja nekem valaki bemagyarázni, hogy az mennyire jó hatású készítmény. Ja, hogy egy rendes vizsgálaton kiderülne, hogy az egész csak mókusvakítás.

Az meg milyen már, hogy egy műanyag dobozt, ami csak egy kicsit jobb minőségű, mint az átlagos jószág, az mindenféle hókuszpókusszal körítve próbálják rádsózni irreális árakon.
Értem én ezeknek a cégeknek a technikáját. Tényleg drága reklámokkal meg melóval megismertetni a világgal egy terméket. Sokkal olcsóbb, keresni néhánytízezer szegénységből kitörni próbáló hiszékeny embert. Ezeknek meglobogtatni a könnyű pénzkereset lehetőségét, lehetőleg úgy, hogy már mutass neki néhányat, aki ebből sokat keresett. Ezek hozzák az ismerőseiket vásárlónak. A gyártó benyeli a nagykereskedő hasznát, a kisembereknek meg juttatnak néhány morzsát, úgy, hogy közben ők is a gyártót gazdagítják, mert az ő termékeiket veszik.
Tanulság, hogy ha egy állásajánlattal keresnek meg és azt három mondattal nem lehet elmondani, hogy mi lenne a munka, akkor az nem érdekel.

Tikkadt nap

2011-07-19T11:21:00.009+02:00

Szombat reggel nagyon korán keltem. Ez a legnagyobb próbatétel számomra. Világéletemben utáltam hajnalban kelni. Bagoly típus vagyok, éjjel bármeddig képes vagyok dolgozni, csak legalább tízig alhassak.
Ehhez képest most kénytelen voltam négykor kelni, hogy ne a brutál melegben kelljen dolgoznom. A napirenden szerepelt a tetővágás, a hajtások befűzése és az új telepítésű jószágok karóhoz körözése. Úgy voltam vele, ha a még bírom a meleget, akkor elkezdem a fürtválogatást is.

A csonkázással viszonylag időben végeztem és a vállaimat sem viselte meg brutálisan. Bár mint a képen látható, nem képezett még alagutat a sorok összeborulása. Azért így is volt mit elvagdosni. Nagyon sok helyen a szőlő nem a sorköz felé hozta a hosszú hajtásait, hanem a sor tetején a másik tőke fölé húzódott be. Ezeket is jól levagdostam.

A fiatal pótlásként telepített sárgamuskotály tőkék szépen megerősödtek és a karókhoz kötözésük már nagyon időszerű volt. Szép erős kordonkarok lesznek, de addig még sokat kell nőniük és be kell érniük az őszön. Jövőre már teremhetnek egy két fürtöt. A hárslevelűt meg nem állítottam kordonkar kinevelésre. Igazán még nem döntöttem el a művelésmódját sem. Lehet, hogy maradok ennél is az ernyő művelésnél, ami nagyon kényelmes, csak a tőkefejet hagyom egy kicsit alacsonyabban, és kihúzok még egy szál drótot. Ez lesz a vezetőszál és három pár drótba lehet majd befűzögetni a hajtásokat. De ezt még nem döntöttem el, van még időm, hagyom őket megerősödni.

Elkezdtem a fűrtválogatást is. Egy soron mentem végig, és a három fürtöt nevelő hajtásokról ledobáltam a felesleget. Csak egy maradt. Attól függően, hogy melyik tűnt életképesebbnek, vagy az első vagy a középső maradt. A drótok közelsége döntően befolyásolta az eredményt, mert amelyik közel esik valamelyik dróthoz, az úgy sem ússza meg szüretig sértetlenül, úgyhogy semmi értelme, hogy fönnmaradjon. Ezt a melót annyira nem csípem, nem annyira látványos az eredménye, mint a többi szőlőmunkának és fáj is a szívem a sok szép fürtért. De ennek meg kell lennie, ezt mondja a racionális énem. Tudatban ott van ennek a fontosság, de akkor is nagyon nehéz. 11-ig bírtam a kánikulát, aztán hazamentem és bevetettem magam a medencébe.

Kasza

2011-06-14T19:41:00.001+02:00

Túl hamar örültem. Még metszéskor beszéltem meg egy helyi öreggel, hogy elvállalja a szőlőmunkákat. Örültem, hogy végre sikerült napszámost találnom. De mostanság hívtam és lepattintott, hogy nem aktuális. Annyira kevesen vállalnak szőlőmunkát, hogy azokat fölszippantják a nagyok. Hol van ebben az országban 11,2 százalék munkanélküli.
Gábor születése miatt a szabadidőm drasztikusan lecsökkent, ezért szerettem volna valakit, hogy rendben tartsa a szőlőt. Már egy kapálás is nagyon ráférne és a zöldmunkák is nagyon aktuálisak.

Benzines fűkaszát ragadtam és a sorokat kigazoltam. Azért ez így leírva kicsit kurtán hangzik. Szóval nekiestem a gaz kiirtásának. A fűkasza berregésétől volta hangos a határ és egy délután kellett, hogy végigmenjek a tíz soron. Rettenetesen zabálta a damilt a sok magasra nőtt gaz. Főleg a kamilla volt utálatos, annak a szárát még a fullosan pörgő damil sem vitte el elsőre. A tanulság az, hogy vagy mással csináltatom a kaszálást, vagy gázálarcban esek neki, mert a végére úgy befulladtam a pollenektől, hogy alig bírtam kivánszorogni a sor végéig. A telek rendbe hozására már gondolni se mertem.
A héten még hajtásválogatás és befűzés vár rám csütörtökön. A hozamkorlátozást is most be akarom állítani. Nem zöldszüret lesz, hanem ahol sűrűnek és soknak érzem a termést, ott kitörök egy-egy (vagy minden másodikat) termő hajtást, ahogy Győrgykovács Imre mondta egy előadásában
A bor szépen újraforr. Így szőlővirágzáskor a bor még újra nekiugrik a forrásnak. A felmelegedő pince meg a fejtés óta csökkenő kénszint hatására a maradék cukor eltüntetésének nekidurálják magukat az élesztők. Remélem, szépen szárazra tud forrni a borom végre. A tartály úszófedelét megemeltem, hagytam űrt a habnak. Négy hét múlva ellenőrzöm és a tetőt is ráengedem a borra. Addigra szépen le kell csengenie a forrásnak.

Gábris

2011-05-17T10:28:00.001+02:00

Az Úr 2011. évének az Ígéret havának 13. napján hajnali 1:40-kor a világra jöttem.
Most szólok mindenkinek, hogy ez az én birodalmam és, ha valaki csak egy icipici kárt tesz benne, azt írgalmatlanul összenyálazom.
Mikor kitoltak engem a legjobb helyről, amit eddig ismertem 3300 g és 53 cm, voltak az SI mértékegységben megadott paramétereim. Azóta bekapcsolódtam a civilizációs körforgásba. Kaptam ruhát (nem megruháztak csak föl), takarót, cicit. Férfiembernek ennél több nem kell az élettől.
Anya jól van, csak a hajnali időzítésemet sérelmezte, apának meg mi baja lehetne.
Képesebbik felem a fater lefényképezte, itt lehet megkukkolni:

https://picasaweb.google.com/samulaci/20110513_Gabris#

Gábris

Samu Gábor 2011.05.13

Kapa, kasza, kóstolópohár

2011-05-04T10:56:00.003+02:00

Tavaly megfogadtam, hogy minden munkát időben el fogok végezni. Ennek szellemében, gyorsan elrohantam lekaszálni a pince környékén és a tetején a füvet és a gazt. Tavaly május közepén estem neki ennek és akkor az ember magas gazhoz már tárcsát kellett használnom a fűkaszán. Most elég volt a damil, de már azért akadtak hüvelykujj vastagságú gazok, amikkel kicsit nehezebb volt elbánni.
A szomszéd pincét átépítették és a bontott cuccok egy részét, jó magyar szokás szerint, otthagyták a pincém környékén és tetején. Ez egy kicsit bosszantó módon megnehezítette a dolgom. Néhányszor elkapta a fűkasza a széthajigált drótokat, meg eltépte a damilt, amikor beleakadt az esőcsatornába.

Megkóstolgattam a tartályban lévő borokat. Illatban és zamatban is jók, de még pezseg. Remélem, újra beindul rendesen a forrás és szárazra forr. Nagyon markáns savai vannak, de ha most a hőmérséklet emelkedésével végig forr, akkor egyensúlyos kellemes borrá válik, remélem.

„Kiészvagyook!”

2011-04-04T14:02:00.001+02:00

Az utóbbi időben kissé elhanyagoltam a naplózást, de az események nem álltak meg, csak én voltam lusta leírni, meg az ihlet sem zaklatott szerteszét. Most írhatnám, hogy nem volt időm, de ez nem fedné a teljes igazságot. Ennyit a mentegetőzésből átcsapó önostorozásról. Kezdjük a szőlőben. A metszést még február végén, egy szeles-napsütéses napon elkezdtem. Brutál nagy sárban toporogtam és összeszedtem egy jó kis megfázást, amire már régen nem volt példa. Három sort haladtam egy nap alatt. Aztán a meló beszippantott, és vasmarokkal szorongatta a golyóscsapágyaimat. A múlt héten, szombaton Csibe hathatós segítségével nekiveselkedtem a metszésnek. Csibe rángatta le a vesszőket én meg vagdostam. Viszonylag gyorsan befejeztük, csak kétszer verte ki a szemét a tesóm. Az estét kamillás borogatásokkal a szemén töltötte és másnap úgy nézett ki, mint aki egész nap pajzs nélkül hegesztett. Aztán szerdán és csütörtökön a lekötözéssel és a támrendszer karbantartásával foglalatoskodtam. Néhány oszlop kikötését szétszedték a gépek, a meglazult drótokat megcibáltam, fölraktam vagy húsz spannolót és a legalsó szál nagyon sok helyen elszakadt, ezeket javítgattam meg az összes soron. Ez a szál már nagyon lestrapált minden soron, eredetileg egy vékonyabb és merevebb anyagból készült, mint a többi és törik, mint a rossznyavalya. Csütörtök estére már csak az utolsó sor maradt rendbetételre. Vasárnap Andrissal mentünk ki a szőlőbe. Az úton közölte, hogy jó messze van a szőlő. Aztán amikor odaértünk és kipakoltunk (ásó, kötöző, drót) és elballagtunk a sor végére, közölte, hogy kérek kenyeret. Anya néhány napi hidegélelem csomagjáért visszabattyogtunk az autóhoz. Jól beebédelve láttunk neki a kidőlt oszlopok helyreigazításának, a drót meghúzgálásának. A lekötözésben mindenképpen segíteni akart Andris, ezért egy kicsit tovább tartott a dolog, de jó látni, hogy a fiamat is ugyanúgy lenyűgözik a briliáns gépek, mint engem. A víz az egész táblából az én szőlőm végébe folyik le, ezért van egy kis rész, ahol megáll, és rettenetes dagonyát képez. Ezt megszüntetendő, egy kis patakmedret ástam lefelé az erdő felé. Ezen felbuzdulva Andris is bősz sarazásba kezdett a lapátjával, majd ezen felbuzdulva közölte, hogy Apucika letisztogatom a kocsidat. Mivel a jégkaparóval rendszeresen tisztogatta a kocsit télen, most a sáros lapátjával állt neki a kocsi oldalát összematyakolni. És amikor kiértem a sorból, akkor a rendszeresen használt felkiáltásával várt: “Kiészvagyook!” Én is készvoltam.

Elment

2011-02-14T10:20:00.004+01:00

Ez így nem ér! Kivel megyek így tolókocsis Kossuth túrára. Ez csak veled lett volna poén, te voltál az értelmi szerző. Ki épít gátat a legdúrvább szűkületekben és ki húzza be a kötelet a vízesés alá. Ez így nem fair, három hete még a nyári sátrazást tervezgettük Midszenten, meg hogy jössz hozzánk sofőrködni, ha úgy alakul a helyzet és elindul a cég. Ez így nem ér!

Csak nagy szívvel tudott bármit csinálni, ha valaki kezdő jött velünk túrázni, akkor tuti, hogy ő volt az, aki pátyolgatta. Ha valami veszélyes helyen a csajok beparáztak, segítette, biztosította és leimátkozta őket. Ha valakinek segíteni kellett, jött melózott, irányított, anekdotázott. Ha lazítottunk, akkor is ő volt a társaság lelke. Nagyon tudott bulizni, enni, inni, vigasztalni a társaság erejének lenni.
Tizenegy év. Ennyi ideje voltunk barátok. Ennyi ideje kaptam tőle segítséget, közös élményeket, élettapasztalatot.

Patak a kertben

2010-12-06T16:35:00.003+01:00

A kertünk végében mindig zavart, hogy megáll a víz. Nem tudtam száraz lábbal pakolászni a kisházban. A kert másik oldalán kezdődik a vasúti árok, gondoltam oda levezetem a vizet. Még havazások előtt áskálódtunk a Kölökkel. Ez úgy nézett ki, hogy én szenvedtem, hogy a gyökereket átvágva némi lejtést adjak a vizesároknak, Andris meg bogarászott a sóderben. Ekkor még sehol nem volt víz.
Aztán néhány hete esett egy kis eső és tele lett az árok. A beleesett rögöket eltávolítva, adtam egy kis lejtést a medernek, gondoltam szépen elvezeti a tócsákat. Néhány nap múlva ért a meglepetés. Saját forrásunk van egy kicsi patakkal.

A víz szépen csörgedezik ki a földből, egyenletesen és rendületlenül. Végigmosta a neki kialakított medret és elfolyik az árokba. Andris imádja beledobálni a hógolyókat és nézni, ahogy elolvadnak a patakban.
Most olajkútásásra gyúrok!

Fejtés

2010-10-08T11:13:00.004+02:00

Tegnap este lefejtettem a borokat. Szép hosszú és fárasztó munka volt.

Három tartályban forrtak idén a borok. A két kicsiben úgy 180 liter a nagyban 350 liter.
Talán a mustülepítés időtartama miatt, de érzek különbséget a borok ízében, ezért minden tartályt külön kezeltem továbbra is. Első lépésként seprőről leszivattyúzott bor a szüretelő kádba került. A pontos aljmennyiséget nem sikerült eltalálnom, ezért az alsó csapról még egy kannába leengedtem a tartályban maradt bort a seprő tetejéről. Ezeket a külön leengedett borokat már nem öntöttem a többi közé. Inkább hazahoztam és külön kezelve ülepítem, és jól meg tudjuk kóstolni a héten. (A kis tartályokból a seprőt szintén hazahoztam, jó lesz a pálinka cefrébe, gazdagítja a törkölyt.) A tartály kimosását trisóval végeztem. Rengeteg borkőkristályt kellett lesúrolni a tartály oldaláról, főleg onnan ahol a hegesztési varratok vannak. Ezután a trisót citromsavval semlegesítettem és még egyszer tiszta vízzel kiöblítettem.

Ezután került vissza a bor a tartályba és megkapta az alapkén mennyiséget. Kicsit vártam, hogy a habzás alább hagyjon, és lezártam az úszófedelekkel a tartályokat. Néhány héten belül teljesen tiszta bort tudunk inni a fölső csapokról.

Pezsgés

2010-09-30T13:30:00.004+02:00

Meglepő, de a pezsgés abbamaradt. Tíz nap alatt a borok szárazra forrtak.
Hazahoztam a tejfehér cuccokból egy kis kóstolót. Nagyon jó savakkal bíró friss bor lesz, az már az élesztős íz mögül is kitűnik. Egy üveggel próbaderítést is végzek, kicsi bentonitra engedtem rá a bort. Ma reggelre már egész szépen letisztult a konyhaasztalon.

Gyors derítést akarok végezni, még a fejtés előtt. Mivel nem nagyon akarom nyitogatni a tartályokat, a bekeverést szárazjéggel szerettem volna megoldani (ezt itt olvastam), de ennek a beszerzése kicsit macerás. Ezért a szódásszifonhoz fordultam. Ebben is széndioxid van és, ha egy szép hosszú vékony csővel az ormányát meghosszabbítom és ezt a borba vezetem, akkor ezzel szépen át tudom kevertetni, úgy hogy nem engedem hozzá az oxigént. A bekerülő gáz még talán frissít is a boron egy kicsit és a széndioxid pára megül a bor tetején, elzárva attól az ártó levegőt.
Ezt a lezárást szeretném még fokozni azzal, hogy az úszófedelet is ráteszem a borokra, és hogy ne nyomja ki a túlfolyón a bort, a csapon leengedek belőle egy üvegnyit. Néhány nap múlva pedig meg lesz az első fejtés is az alapkénezéssel.

Szüret utózönge

2010-09-28T11:36:00.003+02:00

Kokó mesélte, hogy eljutott élete egyik marginális pontjára, még a szüret reggelén, amikor föltette azt a kérdést Csabának, amit soha nem gondolta volna, hogy föl fog valaha tenni. A kérdés így hangzott: "Csaba, szerinted az OBI-ban vagy a TESCO-ban nagyobb a gumicsizma választék?"
Jólfizetett, megbecsült, világot látott mérnököket süllyesztettem a paraszti munka és megjelenés mocsarába. Íróasztali puhányoknak szerveztem egész napos vájnvellnesssz edzsésprogramot.

A ládák elmosogatása egész héten esti programként szerepelt. Andris imádott a magasnyomású mosóval lespriccelni, én már kevésbé élveztem a dolgot. Az elpakolás most valahogy nagyon lassan ment.
Pénteken ellenőriztem a forrásban lévő borokat. Nagyon szépen pezseg minden tartály. Kaptak egy kis élesztőtápsót is, nehogy kénhidrogénes legyen az erjedés. Természetesen a lemenetelkor meggyújtott gyertya mindvégig ott égett az ászokfára lerakva.
Lefejtettem a tartósításra szánt mustot is az üvegballonokból, ezek öt napja kaptak egy bentonitos derítést. Műanyagkannákban hazahoztam az egészet és szombaton le is palackoztam.
Hazahoztam a maradék törkölyt is. Ez már keményen forr a kis hordókban, néhány hónapon belül ez is tökéletes lesz, és indulhat a pálinkafőzés tavasszal.

Szüret

2010-09-23T15:19:00.013+02:00

Reggel még javában szakadt az eső, amikor megérkeztem a telekhez. Az út annyira szét volt taposva a telek előtt, hogy csak a bekötő részig húzattam az utánfutót. Onnan cipeltük be a cuccokat. Sátorállítással kezdtük. A régi nagy ponyva alá befért a sörpad és az asztal. A cipekedést megkönnyítette, hogy elhoztam otthonról a talicskát. A sátor alá beülve anyáztuk az esőt és reggeliztünk. Akinek meg lehetett lepárolt törkölyt nyomtam a kezébe.

Mire a csapat nagy része befutott, elállt az eső és nekiláttunk az ebéd előkészítésének. Gyorsan földobtuk a gulyást, és mentünk a szőlőbe csapatostul.

A sár, ami ott fogadott minket elképesztően ragaszkodó volt. Néhány lépés után tíz kilóval nehezebbek lettünk.

A Jómunkásemberek gyorsan kapkodták a fürtöket, és mire a feléhez értek, már megfőtt a babgulyás.

Mivel kocsival képtelenség lett volna eljutni a szőlőig, a ládákat talicskára raktuk és hármasával kitoltuk az utánfutóhoz. Még jó hogy az erdő felöl nem jártak traktorral az úton, ha azt is felszántják, meg lettem volna lőve, hogy hordjuk ki az anyagot.

Négy óra után végeztünk a szedéssel és közben Áron keményen nyomta a feldolgozást is. Egy háromszázötvenes kádba 19 láda szőlő fért lebogyózva. A bogyózás közben száz literenként egy féldeci törzsoldatot kapott a cefre, hogy véletlenül se legyen illós a végtermék, de azért a forrás beindulásával se legyen gond.
A pincébe lejuttatáshoz viszont kellett az ember meg az idő. Megint jó sokáig tartott, mire az összes cefre lejutott a pincébe, és mindenki válla megsínylette a láncban adogatott vödrök súlyát. A jövő évi innováció, egy cefre lejuttatására képes csőrendszer lesz valamilyen garattal, hogy csak abba keljen belevödrözni és a végén lévő kádból egyből mehessen a présbe.

Ezer liter cefrét kezdtem el kipréselni. Első körben kipróbálta az Attisch által leírt technológiát, miszerint táposzsákon keresztül szűri meg a mustot, még a présben. Ez bizony igen ráérő embereknek való, még a színlé is igen lassan csurgott át rajta. Ezért ezt gyorsan föladtam, és maradtam az eddig alkalmazott eszközöknél. A prés kifolyó alá fémháló, a szivattyú szívó részére szűrő. A mustot a nagy tartályba szivattyúztam egyből. Másnap reggel az ülepedett mustot átszivattyúztam a kisebb tartályba, ott fog kierjedni.

A prést nem nagyon húztam meg, időm sem lett volna agyonnyomkodni a cefrét, meg a jó törkölypálinkát nagyon szeretik a segítők. Jelentem az idei anyag is ki fog tenni magáért.
Hétfőn lettem kész a pincében. Összepakoltam és lemostam mindent. Csak az ötszázas kádat hagytam ott a borfejtéshez és két kishordó törköly maradt, amit haza kell hoznom. A tartósításra szánt musthoz hozzáadtam a bentonitot, néhány nap alatt leülepszik, lefejtem, leszűröm és palackozom. Eliszogatjuk ezt egész télen Andrissal.

Eső után

2010-09-15T13:59:00.002+02:00

Bejártam a szőlőt. Nem volt egyszerű menet. A lejtő alján lévő részeken egy kicsit meg szokott állni a víz. Itt most olyan a dagonya, hogy három lépés után úgy néztem ki, mint a birodalmi lépegető. A szőlő nincs rossz állapotban. A vadkár nem jelentős, talán használt a haj kirakása. A szemek nem repedeztek meg egyelőre, ezért rothadással csak ott találkoztam, ahol valami miatt sérült a fürt és nem tudott beszáradni a szem, ott jelent meg a botritis. A jelenség csak elvétve fedezhető fel egyelőre.
A környéken a gazdák java részt már leszüreteltek, pedig jót tesz a cukorfoknak ez a pár nap napos idő. Nem is a cukor a lényeg talán, hanem a savak minősége. Egy hete még teljesen zöld volt a szőlő. Most kifejezetten érettnek néz ki és a savai sem zöld ízűek már, de azért érezhetően ott vannak a bogyóban. A zamatanyagok is ki tudtak bontakozni, nagyon finom cucc.

A pincét megint elárasztotta az özönvíz, majd azt mondom, hogy felmostam, a minél nagyobb tisztaság jegyében. Este szivattyúzás ezerrel.

Szüretre felkészülni

2010-09-13T11:22:00.000+02:00

A héten minden este a szüretre való felkészüléssel telt. A terv az volt, hogy szombaton nekilátunk a szőlő leszedésének. Előszedtem a prés kosarát, átmostam magasnyomásúval, a nyomólapokat is átcsapattam. Vettem gyári új tápos zsákot, törzsoldatot sokat, trisót, citromsavat. Elmosogattam a kis műanyag hordókat, amibe a törköly kerül és ezeket mind bevágtam a kocsiba. Lecsattogtam a pincéhez és elkezdtem a nagytakarítást. A még tartályban lévő borokat kipalackoztam – ez jó sokáig tartott – a prést lemostam, ráraktam a kosarat, fölvagdostam a tápos zsákokat és beleraktam. Elmosogattam a tartályokat is, ehhez idén végre találtam egy jó kis segédeszközt. A Viledának van egy csempetisztító nyeles eszköze, egy kis szivacs van egy flexibilis fejen és ehhez egy rövid, de állítható rúd. Igen megkönnyítette a tartálytisztítási munkát, hogy nem kellett derékig bemásznom a tartályba. A szüretelő kádakat is elmosogattam.
Ezután minden ki és letisztított eszközt letakartam fátyolfóliával.
A pincébe a téli árvíz bemosott egy csomó sarat, ezt kivödröztem. És a raklapokat úgy rendeztem el, hogy az azokra pakolt szüretelő kádakkal könnyű legyen dolgozni.
A zúzóbogyózót Zoli visszahozta, jól megbeszéltük vele az időjárás szeszélyességét és az évjárat várható gyengeségét. Azt mondta, hogy a nagy borászatok a környéken fölvásárolják az összes szőlőt és még éretlenül leszedetik. Aki nem tudja most leszedni a szőlőt, az lehet, hogy már nem fog szüretelni később, mert az egész lerohad.
Szerda este kimentem a fűnyírókkal és rendbe hoztam a telket és a pince előtti részt. A fűfodrászolás már sötétbe nyúlt, ezért nem ez a legtökéletesebb gyep a környéken, de a szürethez megteszi.
Csütörtökön keményen anyáztam a felhőket, de úgy gondoltam, hogy még ennyi belefér és, ha nem esik tovább, akkor szombaton bele tudunk menni. Ezért lefoglaltam az utánfutót egész hétvégére.
Aztán pénteken leszakadt az ég és egész szombaton szakadt tovább. Esett vagy 80 mm csapadék a két nap alatt. Az utánfutót visszamondtam, a barátokat értesítettem, hogy a szüretelés elnapolva. És egész nap mérgesen, a lábamat lógattam otthon. Az előrejelzéseket böngészve nem tudom mikor lesz alkalmas az idő és a terület a szüretre, és mikorra szárad föl a dagonya.

Szüret előtt két héttel

2010-08-31T17:39:00.008+02:00

Nyaralások alatt rendesen kipihentem magam és újult erővel vetettem magam a szőlőre. Szomorúan konstatáltam a következőket. A szőlő még majdnem teljesen éretlen. Vannak fajták, amik nagy valószínűséggel nem is fognak beérni (pölöskei, meg a nagy szemű csemege). A friss kultivátorozás hatására alig lehet közlekedni a sorok között. Megnőtt a gaz. Az Irsait lezabálták a vadak.

Szlanka, már majdnem piros.

Harisnyában a haj.

A vadkárt már elég sok helyen fölfedeztem, ezért a blog hozzászólásaiban kapott tipp alapján, nejlonharisnyába csomagolt hajat akasztgattam a sorok közé. Remélem, ez távol tartja a jó étvágyú jószágokat.
A sorok közé nejlenszatyrokat kötöztem. Ha ezeket fújja a szél, remélhetőleg a seregélyeket egy kicsit elriasztja.
A sorok között járva, végigkóstolgattam a fürtöket. A napos felükön nagyon finomak, de a másik felük még harsányan zöld. Azt hiszem az idei szüret nem a cukorfokok tobzódásáról fogy szólni. Az ősz is olyan, mint a nyár, hűvös, csapadékos. Ezért úgy döntöttem semmi értelme várni a szürettel. A muskotály két hét múlva teljesen érett lesz, tovább a tőkén hagyni nincs értelme, mert csak megrothad. Szüretelünk.

Hogy áll a szőlő

2010-08-03T09:57:00.006+02:00

Jelentem, egyelőre minden rendben. A betegségek tekintetében apróbb, itt-ott feltűnő beszáradt foltokat és elszáradt szemeket kivéve, nem láttam különösebb gondot. Vasárnap három sor tetővágását tudtam befejezni és úgy terveztem, hogy hétfőn befejezem a többit. Este hívott Jancsi bátyám, hogy látta a mai munkálataim eredményét és most permetez, három napig a közelébe se menjek. Praktikusan ez azt jelenti, hogy két hétig minden így marad, mert elhúzunk nyaralni.

Nem vagyok a rettenetes hozamkorlátozás fanatikus híve. Nálam a termés mennyiségének csökkentésének több praktikus oka van. Csak ezeregynéhányszáz liter bornak van tárolókapacitásom, csak jó bort vagyok hajlandó meginni és nem fogy el egy év alatt sok ezer liter bor. A raktározáshoz sincs elegendő helyem. A bácsi, akitől a szőlőt vettem, azt mondta, hogy jó évben harminc mázsa szőlőt is tudnak teremni ezek a tőkék. Na ennek kiaknázása nálam nem cél. A tőkék terhelése átlagban húsz fürt, ez két kilót jelent. Ezt már a metszéssel sikerült beállítani, mert egy szálvesszőt hagytam csak. Így a zöldmunka lett egy kicsit nehezebb, de a zöldszüretet úgy tűnik megspóroltam és a lombnak is nagyobb helye van. Talán kicsit szellősebb lett így a lombfal, átlátni ugyan nem lehet rajta, meg a befűzést is eléggé elhanyagoltam mostanság, de a szomszédokhoz képest igen rendezett benyomást kelt a területem. A tavalyi borból már csak 250 liternyi van, amit még a szüret előtt derítenem és palackoznom kell, hogy legyen hely az újbornak.

Rendet vágni a sűrűben

2010-07-09T10:34:00.001+02:00

Az eddig elhanyagolt munkákat most nagy hirtelen nekiugorva majdnem teljesen el is tudtam végezni. A szombat reggeli felbuzdulásom során az első két sor hajtásválogatását, befűzését és tetővágását tudtam megcsinálni hajnali 5-től reggel 10-ig. Már akkor kiderült számomra, hogy brutál meló lesz az egész szőlőt elrendezni. Tegnap kivettem egy szabad napot és megpróbáltam mindent letudni egy nap alatt.
Először a sorközöket kaszáltam le damilos kaszával. A damilgyilkos kamilla és az akácfa csemeték megtették hatásukat, a nyolcadik sor után elfogyott a damilom. Tulajdonképp nem is baj, mert az erdő felöl maradt két sor damillal nem kaszálható, ott mindenképp a bozótvágó tárcsa kell.

A tető megvagdosásával folytattam és ezt a teljes szőlőn végig vágtam. De a hajtásválogatást csak hat soron tudtam befejezni, gyorsan rám sötétedett. Az erdő felöli két sort csak a jövő héten tudom befejezni, mert Jancsi bátyó időközben permetezett és három napig a közelébe sem szabad menni a szőlőnek.

Munkarend

2010-06-23T08:58:00.004+02:00

A tavalyi és az idei év tanulságait figyelembe véve összeállítottam egy “mindenképpen időben elvégzendő munkák” listáját. Mivel az időjárás nem volt idén kegyes hozzám, - amikor jó idő volt én nem értem rá, amikor meg dolgozhattam volna, akkor kivert az eső – megint nehezítve lesz az összes teendőm. A hajtásválogatást, fattyazást, befűzést, ha időben el tudtam volna végezni, akkor ezek mind könnyű, kellemes fáradságot okozó gyorsan letudható munkák. De mostanra úgy megnőttek a hajtások, hogy kínszenvedés lesz ezeket letörni.

Munkarend:
Március 15.-ig erdőirtás, tereprendezés

Április 15.-ig Metszés
Április 30.-ig Lekötözés, az első kaszálás a pincénél és a sorok között
Május 30.-ig fattyazás
Június 20.-ig hajtásválogatás, második kaszálás a pincénél és a sorok között, tetővágás
Július 15.-ig befűzés a drótok közé, tetővágás
Július 30.-ig tetővágás
Augusztus 15.-ig fürtválogatás, kaszálás a pincénél és a sorok között

Nagyvonalakban ezek lennének azok a munkálatok, amiket semmiképp nem szabad a megadott időpont utánra hagyni, mert sokkal nehezebb elvégezni.

Állapotfelmérés

2010-06-21T12:43:00.008+02:00

A rengeteg eső miatt elmaradtak nagyon fontos munkák a szőlőben. Hétvégén kimentem és felmértem az állapotokat. Ha végre eláll a zuhé és egy kicsit felszárad a talaj, akkor rengeteg teendőm lesz.
Kezdjük azzal, hogy a fattyazást nem tudtam rendesen befejezni, mert akkor is kizavart az eső. Ezek a hajtások, amik a tőke törzséből jöttek, már valahol elérték a normál lomb magasságát. Mostanra már nehéz kitörni őket. Ezt össze kell kötnöm a hajtásválogatással és a hajtások drótok közé befűzésével. Jelenleg összevissza dzsumbuj van mindenütt, amit szépen ki kell fésülni, és a felesleges hajtásoktól meg kell szabadulni.

Az új telepítésű hárslevelűket meg kellene karóznom. Szépen karóhoz kötözni a hajtásokat, nehogy megtépázza valami vihar. És a gazból is ki kellene szabadítani őket.

A diófa máris termőre fordult. Egy kis diócska árválkodik rajta. Ügyes kis jószág.

Ez itt egy újtelepítésű Pinor Noir. Ez a legszebb, a többi nem indult be ennyire.

Ez pedig egy most telepített sárga muskotály.

A tavaly telepített sárga muskotály is a karóhoz kötözésre vár.

Összegezve a munkákat. Ha lesz egy kis csapadékmentes időszak a héten, akkor a damilos kaszával, csőkötözővel, kapával és rengeteg munkakedvvel fölszerelkezve ki kell vágtatnom a szőlőbe és rendbe kell tennem a sorokat. Be kell szereznem százötven támkarót és amíg nedves a talaj leütni őket jó mélyre az új telepítésű szőlők mellé. A pince tetejét is le kell bozótvágózni, mert embermagasságú dzsumpa nőtte be. A telken is ki kell irtani a csipkebokrokat. Szóval ez nem úgy néz ki, mint egy nap teendőinek listája, de majd igyekszem a lehető legtöbb mindent belesűríteni a rövidke szabadidőmbe.

Sárdonééé II.

2010-05-26T18:26:00.001+02:00

Soha többé nem veszek szőlőt. Már másodszor szopom be a dolgot. Tavalyelőtt vettem egy ismerőstől kékszőlőt. Gyenge minőségű volt. Olcsó húsnak híg a leve.
Tavaly egy másik ismerőstől vettem Chardonnay szőlőt. Már az erjedéskor éreztem benne egy oda nem illő illatot, de még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, mert még nagy változások előtt állt a bor. Márciusban még lelkesedtem, hogy nem lesz ez rossz jószág. A változások nagyon rossz irányt vettek. A bakszag nagyon bedurvult. Büdös a bor, de nagyon.
Először a hordóban kerestem a hibát, de ebben a hordóban erjedt a saját szőlőmből készült bor, aminek semmi baja. Alapos mosás után azonnal belekerült a must, tehát nem a hordótól lett beteg a bor. Aztán arra gyanakodtam, hogy a vontatott erjedés miatti késői és gyenge kénezés miatt alakult ki a rossz szag. De egy üvegballonban külön erjesztettem egy tételt, és azt jó erősen alapkéneztem, amikor acél tartályba fejtettem. Ezt szántam töltögető bornak, ezért úszófedeles tartályba került. Ennek is megvan a rossz szaga, pedig ez sem a hordóval nem találkozott, sem a kénezése nem szenvedett hiányt vagy késlekedést. Szóval a szőlő hozta magával azt az okot, ami miatt megromlott a jószág. Vagy valami rossz mellékterméket termelő élesztő szaporodott el benne erjedéskor (nem oltottam be fajélesztővel), vagy vegyszermaradék okozta az egészet. A neten kutakodva még találtam egy okot, az élesztők nem megfelelő nitrogén ellátását, de ez nem lehetett nálam az ok, mert ugyanúgy kapott élesztő tápot ez is mint a sajátom, és annak semmi baja.
Kapott egy Kupzitos kezelést, de ez csak csökkentette kicsit a szagot, teljesen nem szüntette meg. Nagyobb mértékben meg nem akarom használni ezt a szert, mert nem akarok rézoldatot inni. Az nem túl egészséges. Úgy gondolom, hogy ez is a lepárlás útjára lép.
Ebből az esetből tanulva, ha a mérgem kicsit csillapodik, és mégis vennék valakitől pár kiló szőlőt, akkor tutira kénezem a cefrét és fajélesztővel beoltom a mustot, mert másnak a területén lévő élesztőkben nem lehet bízni.

Újracsirkézés

2010-05-20T17:11:00.000+02:00

Az új telepítések csirkéit szépen elmosta a másnapi eső. Akkor úgy gondoltam, hogy gyorsan visszatemetem őket, hogy nehogy a melegben kiszáradjanak. Azóta kiderült, hogy kiszáradástól nem kellett volna tartanom, mert szép csapadékos őszi időjárásunk lett.

Kis családomat bezsuppolva a verdába leverettünk a szőlőbe és bőszen újra betemettük a kis oltványokat. Nagyon sok megeredt már belőlük, ezért vigyáznunk kellett, hogy nehogy letörjük a kis hajtásokat. Andris ott téblábolt körülöttünk és nagy “segítségünkre” volt, amikor megmutatta munkánk gyenge pontjait. Előszeretettel bontotta ki ismét a csirkéket. Pont készen lettünk mire újra rákezdett az eső.

Kötöző gép

2010-05-19T17:38:00.000+02:00

Legújabb beszerzésem egy Beli szőlőkötöző készülék. Az egyik legutálatosabb meló szerintem a szálvesszők lekötözése. Ezt könnyíti meg ez az ügyes kis szerszám.

Az idén a legnagyobb problémám még mindig az időhiány. Úgy volt, hogy lesz napszámos és tehermentesülök egy kicsit, de nem sikerült embert találni és így muszáj a leggyorsabb megoldásokat megkeresnem. A gép ára horribilis volt, de úgy voltam vele, hogy egyszer kell megvenni, és ha vigyázok rá, akkor nagyon sokáig ki fog engem szolgálni.
A működési elve a következő. A gép pofái közé be kell fogni a kötözendő vesszőt és drótot, a feltekercselt vékony drót első nyomásra befogódik az alsó pofa karmantyújába, így kell visszahúzni a dróttal együtt a gépet, át a szőlővesszőn. A következő nyomásra a gép elvágja a két szál drótot, ami közrefogja a vesszőt, majd az elején lévő kis szorító, ahogy kihúzza az ember a gépet, spirálcsigájával megtekeri a drótot. Nagyon ügyes kis szerkezet. A szorító véget kellett kicsit állítani, hogy meg is tekerje a művelet végén a drótot, meg el is engedje.
Az első húsz kötözés után kitapasztaltam a jószágot és nagyon megszerettem. Minden munkafázisának meg kell adni az időt, nem szabad kapkodni vele, de így is nagyon haladós és kényelmes vele a munka.

Telepítés

2010-05-18T10:35:00.007+02:00

Idő hiányában nem igazán tudtam rögzíteni az utóbbi idők eseményeit. Most megpróbálom a halványuló emlékekből építkezve pótolni a bejegyzéseket.
Április végén a jó időt kihasználva neki láttunk egy kis szőlőtelepítésnek. Kétszáz oltványt vettem a termesztőnél, száz Sárgamuskotályt, ötven Hárslevelűt és ötven Pinot-Noirt. A telepítés megpróbáltam egy szárazabb időszakra tenni, de ezen a tavaszon ez nehezen kivitelezhető.
Péntek délután hoztam el az oltványokat Abasárról, nagy szemeteszsákba csomagolva. A termesztő azt mondta, hogy egy napig áztassam őket vízbe az ültetés előtt. Hatvanliteres hordókat háromnegyedig töltöttem vízzel és ezekbe rakosgattam az oltványokat ötvenesével. Elpakoltam még a telepítéshez szükséges szerszámokat, vödröket, ládákat, műanyag ballonokat és tele is lett a kocsi rendesen.
Reggel korán kimentem a szőlőbe és szomorúan konstatáltam, hogy a talaj a háromnapos jó idő ellenére brutálisan sáros. A kocsival, tíz méterrel a behajtó után jobbnak láttam leállni, nehogy belecsússzak az út szélén kiszántott negyven centis barázdába. A szerszámokat kézben cipeltem be és nekiláttam a gödrök kiásásának. A segítség csak későbbi időpontra volt megbeszélve.

A talaj annyira nedves volt, hogy a gödrök kiásása csak nagy nehézségek árán volt kivitelezhető. Az agyag annyira ragadt, hogy az ásót minden gödör után meg kellett tisztítani, a cipőmre meg tíz kiló sár ragadt, megnehezítve a helyváltoztatás nemes tevékenységét. És mindez hajnali hatkor, sírhatnékom támadt, hogy ezzel a kétszáz gödörrel estig sem végzünk.
Kilenc körül megérkezett a segítő csapat. Így már háromszoros lendületet vett a gödrök kiásása, és a csajok nekiláttak a tőkék oszlophoz kötözésének, mert a metszés során kivágtam egy csomó megújított tőke elöregedett részét és az új karokat meg kellett kötözni.

Amikor ezzel végeztek, akkor nekiláttak az ültetésnek. Bactosol műtrágyából egy marékkal ment minden gödörbe. Visszavágtam az oltványok gyökerét három-négy centisre, és így kerültek a gödörbe. Kaptak egy kis vizet, ebbe került a föld. Így jól megiszapolódott a gyökér környéke és ez lett betemetve. Az oltványokat teljesen eltemettük, felcsirkéztük, hogy nehogy kiszáradjanak.

A csapat arcáról letűnt a derű, amikor délután fél háromkor kiderült, hogy még van ötven pinot is a hordóban. Erre valahogy már nem számítottak. De négy óra után már végeztünk is a feladattal. Kimosakodtunk, összepakoltunk és meglátogattuk a pincét. Minden hordó tartalmát megízleltük. Kokóval ketten sofőrök szenvedtünk az önmegtartóztatástól, miközben a többiek kiválasztották miből visznek haza egy kicsit többet. Igen jó hangulatban indultak haza, és ahogy utólag hallottam, a hazaút igen vidámra sikeredett. Nem is csoda, hogy az egész napi munka után megvidámodtak a boroktól.

Metszés II.

2010-04-15T15:40:00.000+02:00

Csütörtökön befejeztem a darabolást teljesen. Szép rendezett lett a sor képe. Én meg rákvörösre égtem.
Pénteken délután meg Zozóval kibattyogtunk és meghúztuk még négy soron a drótokat. Sötétedésig cibáltuk meg szögeltük az oszlopokat. A kicsit bedőlt oszlopokat visszaegyengettük. Szépen feszülnek a húrok. Talán idén már nem lesz annyira vészes a befűzés így. Felmértük a támrendszer állapotát. Jövőre ki kell cserélni négy eltört oszlopot, na az még jó játék lesz.

Metszés

2010-04-02T17:42:00.000+02:00

Nagy segítségem volt idén a metszésben. Andris is nekilátott a munkának. Andival kijöttek hozzám a szőlőbe és az én pici fiam kiszúrta magának a legnagyobb szerszámot, a kétkarú nagy ágvágót. Alig bírta felemelni, de neki azzal kellett mindenképpen dolgozni. Andi segített kötözni a törzseket és leszedni a levágott vesszőket a drótokról. Igazán hatékony csapat vagyunk. Rengeteg katicabogár telelt át nálunk és ezek nagyon bejöttek az Andrisnak, vagy fél órán át magyarázott halandzsául a bogaraknak és nekünk. Aztán találtunk neki egy tücsköt, ez is lenyűgöző élőlény volt. Megmutattuk neki a diófáját is és mondtuk, hogy szeretgesse meg, erre adott a fának egy puszit, ezt a nagy kegyet még én is ritkán érdemlem ki.
Idén rendbe akarom hozni az eddig elhanyagolt tőkéket és a támrendszert. Rengeteg tőkét megújítottam azóta, hogy átvettem a művelést és most elérkezett az idő, hogy levágjam a régi elaggott tőkefejeket. A tő közeléből nevelt új tőketörzsek veszik át a feladatot. Ezzel együtt újra kell kötözni a tőketörzset és a karókat is ellenőrizni kell. A támrendszert is meg kell igazítanom, a drótokat meghúzni a megdőlt oszlopokat kiegyenesíteni. Tavaly leástuk az oszlopvég rögzítőket, ezek fölött már úgy megtömörödött a föld, hogy akár egy uszályt is kiköthetnénk hozzá. A metszés után, de még a lekötözés előtt meg kell feszíteni a drótokat.
Idén a lekötözéshez rendeltem egy új gépet. Jó drága volt, de a leírásában nagyon gyors munkát ígérnek. Az eredményről beszámolok.

Pálinkafőzés

2010-04-01T10:31:00.001+02:00

Hála a Multik költségérzékenységének, az új céges autónk egy olcsó, ámde nagy autó lett. A kifőzetni szánt borok hazaszállítása nem volt nagy mutatvány vele az idén. A marbon kannákat könnyedén nyelte el a csomagtartó. A hatvan literes hordókban erjesztett törkölyt már egy kicsit rendezgetni kellett, hogy jól elférjen. De nem kellett utánfutózni!
Szombat délelőtt indultunk Zozóval a turai szeszfőzdéhez. A tavalyi főzési hely nem nyerte meg a tetszésemet. Azon kívül, hogy lópokróc modora volt a fickónak, nem vagyok meggyőződve róla, hogy nem nyúlta le a pálinkám egy részét. Szóval idén Turára vittem a cefrét és nem bántam meg.

Egy hagyományos fa tüzelésű kétüstös pálinkafőzde Tura határában émelyítő mazsolás cefreszaggal. Marika a főzőmester irányítása alatt feltöltöttük az első üstöt a törköllyel és a borral. Ez egy dupla falú üst, amiben vízköpenyen át melegítik fel a cefrét, és a durva alkoholok egy vízhűtéses tartályban csapódnak ki a túloldalon. Egy alkohol fokmérő ad információt a párlat aktuális alkoholtartalmáról. Amikor ez eléri a 13 fokot a főzés leállítják, mert az már nagyon sok nem kívánt anyagot vinne be a pálinkába. A második lepárlás a másik üstben történik. Itt is egy alkohol fokmérő jelzi a lőré megindulását, és ezen már van egy rafinált VPOP-s műszer, ami az átfolyt mennyiséget és alkoholfokot regisztrálja. Minden csepp után adózni kell.
Az első lepárlásból 68 fokosan indult el a cucc, ami igen jónak számít, a finomításnál a fokmérő nagyon sokáig teljesen eltűnt. Este fél nyolcra végeztünk és már nagyon tele volt a fejünk a cefreszaggal. Jóból is megárt…

Sáárdonéééé

2010-03-02T17:52:00.000+01:00

Szőlősgazda a minap http://szolo.blog.hu/2010/02/24/mi_lesz_a_borokbol itt fejtegette a bora fejlődési fokozatait a különböző hőmérsékleti viszonyoknak kitéve, a vizsgálat tárgyát. Ezen felbuzdulva én is végigkóstolgattam hidegen és szobahőmérsékleten a Chardonnay hazahozott mintáit.
Hidegen, ahogy már írtam, mintha különállna benne minden összetevő, pici kesernye a kortyban és dominál az alkohol. Szobahőmérsékleten már teljesen mást mutat a jószág. Illata kezd kitárulkozni, ízében a savak dominálnak, hosszú íz és kicsi kesernye a kortyban.
Tetszik nekem ez a bor, nem egy kommersz jószág.

Fejtés

2010-03-01T14:06:00.000+01:00

Hétvégén időszerűvé vált a Chardonnay második fejtése. A forrást már másfél hónapja elhagyta, szépen letisztult, az illata fokozatosan kezd tisztulni, előbújni. Ként eddig még igen keveset kapott és nem is akarok sokat hozzáadni, hogy a nyáron esetlegesen újraindulna, akkor ez ne legyen akadály. Bár ízre egy kicsit sem maradékcukros, csont száraznak tűnik.
Pénteken lementem, hogy megnézzem, helyén van e minden és milyen eszközökre lesz szükségem, meg hogy hozzak egy kis bort a szombati családi összeröffenésre. A pincébe nem jutottam le, ugyanis a síp első lépcsőéig ért a víz. Ha lehet most még több volt a víz, mint eddig bármikor. Ezen a télen már harmadjára kellett kiszivattyúznom a vizet a teljesen elárasztott pincéből. Az öregekkel beszélgettem, soha nem láttak még ilyet, ennyi víz még nem volt a pincékben. A munkát a szivattyúzással kezdtem, és amíg annyira le nem csökkent a vízszint, hogy már be tudok menni, addig megszereltem a sípban az elromlott lámpákat, összeszedtem a környéken eldobált szemetet, dumáltam a hátsó szomszéd bácsival és összeszedtem a hazavinnivalókat. Kétórányi szivattyúzás után lerakosgattam raklapokat, meg téglákat és azokon lépegetve kezdtem meg a munkát. Először a célhordót kellet kiürítenem. Ebben eddig törzsoldatos víz volt. Ezt tartályba szivattyúztam, és a hordót háromszor tiszta vízzel bőven átöblítettem. Közben a víz szivattyúzása folyamatosan ment. A tiszta hordóba közvetlenül fejtettem a bort és közben igen minimális ként adtam hozzá. Talán jót tett volna neki egy nyílt fejtés, de most erre nem igen volt lehetőségem. A raklapokon ugrálva nem volt egy kényelmes dolog a meló, úgyhogy próbáltam minél egyszerűbben letudni.
A kiürült hordót feltöltöttem a törzsoldatos vízzel, pótoltam benne a ként egy fél liter törzsoldattal. Elöblítettem a tartályt és összeszedtem a szemetet. Kitöltöttem palackokba néhány liter bort, amit majd otthon megkóstolok és vártam, hogy kész legyen a vízszivattyú. Majd hat óra szivattyúzás után fogyott el a víz, ez uszkve négy köbmétert jelent. Remélhetőleg most már lassan kiszárad a pince és neki lehet kezdeni a tavaszi munkáknak.
A Chardonnay-t otthon megkóstoltam, kicsit még kusza, annyira alkoholos, hogy az mindent elfed, csak lassan jön elő az illata és még olyan mintha minden összetevő külön lenne benne. A pohár falán lassan mozgó templomablakokat hagy, és a színe is gyönyörű szalmasárga. Kell neki az idő, de nagy benne a potenciál.

Gondolkodó

2010-02-12T18:11:00.000+01:00

Átgondoltam a kevéske borászati tapasztalataimat.
Adottságok: Van egy negyven éves muskotály tőkékkel erősen megtűzdelt földterületem. A saszla tőkéktől fokozatosan megszabadulok, helyükre új oltványokat telepítek. A pölöskei muskotály termését nem szüreteljük együtt a többivel, azt csak csemegeszőlőként eszi meg a család. Az új oltványok első termése 2012-re várható.
A terület napfénnyel jól ellátott, déli fekvésű, vastag agyagos talajú, erdővel körülvéve, és kicsit lejtős.
Van egy kicsi pincém, ami nagyon megfelelő a borok erjesztésére és tárolására, de alkalmatlan a feldolgozásra (azt a pince előtti úton csináljuk) és az eszközök tárolására (azokat mindig hazaszállítom). A pince és a szőlő hetven kilométerre van az otthonunktól, tehát ha valamilyen munkát el kell végezni az egy egész napos elfoglaltság, pakolással, utazással, mosogatással együtt.
Ebből a távolságból adódik, hogy nem tudok megfelelően vörösbort készíteni, mert azt naponta többször kellene csömöszölni.

Eddigi kísérletek: Többnyire kései szürettel és hosszú héjon áztatással készítettem eddig a borokat, sokaknak ízlett, de nem vagyok elégedett az eredménnyel. A kései szüret általában nem hozta azt a koncentráltságot, amit elvártam volna. Bár a kései szüret nem tudott igazán kései lenni, mert a környék általában decemberre megközelíthetetlenné válik. A kései szüret másik következménye, hogy már nem annyira egészséges a szőlő. Amit tudunk, kiválogatunk belőle, de az eredmény nem tökéletes, mert nem bírnánk humánerőforrással az egészet átválogatni. Az áztatás sem hozta meg azokat a pluszokat, amit elvártam volna tőle. Sőt a hosszan áztatott tételek ülepedése sokkal lassabb volt.

Az eddigi legjobban sikerült borom egy normál időben szüretelt és azonnal feldolgozott szőlőből készült. Semmi frinc-franc, csak gyorsan és kíméletesen feldolgozva és a must minden ülepítés és bűvészkedés nélkül egyből ment a hordóba. Nem lett egy vastag tétel, de eszméletlen illatos és jól iható bor volt.
Ezt az irányvonalat fogom ezentúl követni, ennek a szőlőnek a feldolgozása során. Nem látom értelmét annak, hogy túlérleljem a szőlőt, mert a töppedés helyett a rothadás dominál és az áztatás is csak keveset ad hozzá a borhoz.
A lényeg az egészséges és érett szőlő, aminek a feldolgozás során meg kell őrizni a tartalmát.

Hólapátolás

2010-02-08T16:54:00.001+01:00

Szép mennyiség esett. Ellapátoltam a kapuból meg az autók környékéről, kiástam egy utat a kisházhoz. Aztán elgondolkodtam. Minden nyáron nagy problémát jelent, hogy ha ellátogat hozzánk iksz ezer ember, akkor megfelelően lehűtött bort tudjak kínálni nekik. A kert végében fellelhető pince csak enyhe hűvös hőmérsékletű, a hűtő kapacitása meg igen kicsi. Azt terveztem, hogy beszerzek valami régi használt hűtőt csak erre a célra, de ezt a beszerzést még nem ütöttem nyélbe.
Ellenben eszembe jutott, hogy a régiek, hogy “tették” el a hideget nyárra. Jégverembe hordták le a folyóról vágott jeget. Mivel a kis pincét nem nagyon használtam mostanság (néhány üveg pálinka várja benne sorsát), úgy döntöttem hűtővé alakítom. A jó hidegben kiszellőztettem, és most telehordtam hóval. A havat jól letapostam, ledöngöltem így szinte egy jégtömb lett belőle. Ahogy számolgattam kábé húsz köbméter havat nyelt el. Az ajtó vastagon szigetelve van hungarocellel meg purhabbal, a kis verempince náddal és földdel van letakarva, remélem elég lesz neki ez a szigetelés, és viszonylag sokáig tudom hűtőként használni.
Amikor ideköltöztünk a tereprendezéskor a bukszus bokor alatt találtam két téglát összefagyva. Az érdekessége a dolognak, hogy július közepe volt, kegyetlen kánikula. Azok a téglák még télen fagytak össze és a bokor alatt annyira nem mozdult a levegő, hogy megőrizték a hideget, még egy kis hó is volt rajtuk. Valami hasonlót szeretnék elérni itt is, csak kicsit nagyobb méretben. Meglátjuk, meddig marad meg odabent a jégtömb.

Házhely szemle és bormustra

2010-01-14T23:34:00.000+01:00

A teleknek nagyon mostoha sorsa volt tavaly. El van gazosodva és a csipkebokrok újra kezdik visszahódítani a területet. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy tavaly tavasszal beadtam a kisház terveket az Építéshatóságnak és az óta is kitartóan levelezünk. Kb. háromszor kértek hiánypótlást, úgy hogy mindig megvárták a 30-60 nap leteltét. Hogy miért nem egyszerre kérték be a cuccokat az számomra rejtély (tartok tőle, hogy hivatalaink szürkeállományát nem a legkiválóbb koponyák erősítik). Eközben Áron barátom egyszer újratervezte az épületet, itt is köszönöm neki még egyszer ( mert az ÉMI minősítés a hivatalnokok mániája). Már majdnem a finishbe ért az engedélyezés csak mára tűzött ki a hatóság egy helyszíni szemlét. Itt jól megállapították, hogy az építkezést még nem kezdtük meg. Szerintem a szemle valódi célja az volt, hogy ha elkezdtük az építkezést, akkor jól megbüntessenek.
Mivel a szemlét délelőtt 11-re tűzték ki, az jól félbevágta a napomat. Egész napra szabit vettem ki és a délutánt a pincében töltöttem. Kiszivattyúztam a megint bokáig érő vizet, végigkóstoltam a hordókban pihenő borokat. A tartályokat, amik idestova fél éve üresen állnak kisúroltam trisós vízzel majd átmostam citromsavas vízzel és jól kiöblítettem őket. A 2008-as muskotály maradékát egy hordóba fejtettem, ott pihen tovább. Ami nem fért be a hordóba azt üvegballonba szivattyúztam és ekkor elpattant a ballon. Húsz liter bor vált az enyészet martalékává. Az idei muskotályt lefejtettem a finomseprőről, szép illatos vastag édes bor. Zozó nagy kedvence lesz!
A többi tételt nem bántottam, kell még nekik az idő.
Az üresen maradt hordót feltöltöttem törzsoldatos vízzel, így a hordókénezést elfelejthetem egy időre. Mire lehordtam azt a baromi sok vizet rendesen kikészültem.

Árvíz

2009-12-30T15:37:00.002+01:00

A hirtelen hóolvadás és az utána jött felhőszakadás megtette hatását. A fal repedésein beszivárogva teljesen elöntötte a pincét. Kábé lábszárközépig ért a víz a hordók mellett. Szerencsére kárt nem okozott, mert a hordók három tégla plussz ászokfa magasságban vannak és minden más raklapon vagy széken van magasan elhelyezve. Hétfőn reggel ez a látvány fogadott.

Kedd este egy apósomtól kölcsönkért szivattyúval lecsattogtam a pincébe és nekiláttam az árvíz eltüntetésének. A művelet három és fél órát vett igénybe, ez a szivattyú teljesítményével szorozva úgy három köbméter vizet jelent. A szivattyút még lent hagytam, mert a pince hátsó részéről lassan szivárog előre a víz, meg nagy esőket mondanak még a hétre. Lesz még dolga!

A borok még nagyon kezdeti állapotban vannak, még mindig nincs mit inni. Idő kell neki, sok!

Borfejtés

2009-12-29T09:37:00.003+01:00

A forrásnak két és fél hónap után lett vége. A pincében ez idő alatt stabil 15 fok volt, talán ez eredményezte, hogy a borok ennyire lassan jutottak a végére a folyamatnak. A borok kifejezetten testesek, vastagok, hosszú ízűek és alkoholosak. Még a kóstolt tételekben föllelhetők itt-ott oda nem illő ízek, de ezek remélhetőleg a tisztulás, ülepedés során szépen eltűnnek.

Most a fejtés során le is kéneztem a borokat. Visszafogottan használtam a ként, tisztulás után megmérem a jellemzőket és majd ennek függvényében a második fejtéskor állítom be 30-40 mg/l –re a szintet.
A fejtés sorrendjét szépen aprólékosan megterveztem, majd a papírt, amin ezt levezettem, jól otthon hagytam. Persze a műveletek adták magukat. Szivattyúzás, hordómosás, kénezés, vödrözés, tartálymosás és így tovább…
Karácsonyra akartam egy kis bort hazavinni, ezért még otthon összeszereltem a szűrőt, és jól átmosattam a lapokat. Igazán jólesett a mínusz tizennégy fokban a pancsolás. Kábé háromszor fagyott oda a kezem a szűrő inox előlapjához. És ennek a nagy szenvedésnek viszonylag kevés haszna lett, ugyanis a bor annyira zavaros, hogy tizenöt liter leszűrése után teljesen eltömte a szűrőlapokat.

Mire kész lettem leszakadt az ég. Akkora hó esett, hogy kérdéses lett a hazajutásom. Igazán csak a pincénél való megfordulás volt necces, ugyanis ott nem tud lendületet szerezni az autó egy viszonylag meredek lejtő előtt. De a jó téligumi megmentett.

Kérdések és válaszok V.

2009-12-28T18:22:00.000+01:00

Amióta elindult a blog néhányan megkerestek, hogy lássam el őket tanáccsal a borászat rögös teendőivel kapcsolatban. A feltett kérdésekre megpróbáltam legjobb tudásom szerint válaszolni – egy kezdőborász osztja az észt. - Ezeket most név nélkül közzéteszem, hátha másnak is hasznára válik.
　
Kérdések:
Olvasva a blogodat te sem jártál túl jól az idei évben. Mint írtam a múltkor saszla must 18-19 -es cukorfokkal került a pincébe szept.20-i szürettel. Nehezen indult be a forrás, ezért a túlzott borkén végett adtam neki a 300 -l-nek 6 -zacskó fajélesztőt. Erre aztán beindult. A zajos erjedés már átment enyhe pezsgésbe, így felraktam a kotyogókat. Képzeld el, hogy megfokoltam, és a fokoló semmi cukrot nem mutatott ki, teljesen elmerült a tégelyben lévő most már borban. A saszlára jellemző illata van a színe egy kicsit zavaros. Kérdezem :1. mikor kell teletölteni a hordókban a forráshiányt, 2.. a fejtést mikor ajánlod, és kell-e a kimosott hordóba-fejtéskor- kénlapot égetni ? 3. A lefejtett borba hogy, és mennyi borként tegyek.

Válaszom:
Elég gyorsan kiforrt a borod, jó cucc lehet ez a fajtaélesztő. Ha már csak kicsit pezseg a borod, akkor én már tele teletölteném a hordót. Ez nálam általában 3-4 hét után történik meg. Ezután még 2-3 hetet szoktam várni, hogy teljesen lecsendesedjen a bor. Ekkor szoktam fejteni. A kimosott hordóban nem szoktam kénlapot égetni, mert a kéndioxid a hordó töltésekor beleoldódik a borba. Így nem ellenőrzött mértékben kéneződik le a borod. Úgy is teletöltöd a mosás után azonnal, tehát nincs ideje a penésznek beköltözni a hordóba, nem kell kénezni.
A lefejtett borba én hektónként 1 deci 5%-os törzsoldatot szoktam tenni, ez emeli a szabadkénessav szintet 50mg/l-re a borban, ami egy jó alapkénezésnek felel meg (de én nem kénezem a mustot). (az 1dl/hl 5%-os törzsoldat vagy 10g/hl porított borkén mindegyike 50 mg/l-rel emeli a szabad kénessav szintet)
Ez gyors tisztulást eredményez. Sokan csinálnak almasavbontást, ott fontos az alacsony kénszint, de ez a saszlánál (meg nálam a muskotálynál) nem szükséges.
Régen az első fejtést Karácsonykor csinálták, de ezt semmiképpen nem javaslom, mert a durvaseprőben annyi idő alatt csúnya bomlási folyamatok indulnak be. Nagyon büdös tud lenni.
Azért, mert a mustot megkénezted már nem biztos, hogy olyan sok kén kell a borodba fejtéskor. Mindenképpen meg kellene vizsgálni, mielőtt kénezel (minilabor).

Kérdések:
Ahogy a múltkor írtad, most pénteken lefejtettük a feleségemmel a saszlát, mivel a bor szépen megnyugodott, és a kotyogok is leálltak. a fejtést úgy csináltuk, ahogy javasoltad, arányosan 100-l- hez tettünk 10 gram/1 dkg-/ borként, egy kis tálba feloldva ,és beöntve a fogadó edénybe, majd utána ment a többi bor. amúgy nagyon szép rózsaszínű a bor színe, és a zamata is igen jó. azt szeretném megkérdezni tőled, hogy a fejtés után nem-e baj, hogy a dugókat tettem már rá a kotyogók helyett?

Válaszom:
Ha már teljesen lecsendesült a borod és le is kénezted, akkor már nem nagyon lesz széndioxid képződés, tehát nem baj, hogy ledugóztad a hordókat. Remélem sikerült úgy elosztani a borokat, hogy nincsenek darabban a hordóid. A saszla bora valószínűleg viszonylag gyorsan öregszik, mint az illatos fajták általában. De gondolom két három éven belül elfogy a bor.
　

Kérdések:
Ha zavarhatlak (ha nem, akkor is megtettem már...) szeretnék pár dolgot kérdezni:
1. Én is kezdő borász volnék, ez a második évem. De hozzád képest jóval inkább kezdőnek érzem magam, mivel olyan dolgokról írsz sokszor, amiről még csak nem is hallok errefelé. Na persze, ez lehet a tájokozatlanságom miatt van. Csak simán, józan paraszti eszemre hagyatkozva készítem immár második éve a boromat, a módszereidhez képest lényegesen leegyszerűsítve: szüret, darálás, erjesztés, hordófeltöltés, idővel fejtés kénezéssel. Végül is csak arra szeretnék kilyukadni, hogy te honnan merítesz (mármint ismereteket)?
2. Mégsem teszek fel több kérdést, talán csak egyet: Mi jelentősége van annak, hogy lesarazva erjesztetted a bornak valód egy részét?

Válaszom:
Én úgy kezdtem neki a borászkodásnak, hogy megvettem és átolvastam vagy öt könyvet a témakörben, majd amikor ezt nem tartottam elégnek, beiratkoztam egy borász szakképzésre. Itt egy évig okítottak elméletben és gyakorlatban. Ezzel a tudással már bele mertem kezdeni a kísérleti borászkodásba. Talán négy-öt év múlva lesz annyi tapasztalatom, hogy tényleg borásznak nevezhetem magam.
A lesarazásnak az a jelentősége, hogy a héjból minden alkotóelem kiázott ez idő alatt. Csersavas, mély színű, érdekes textúrájú, mégis illatos bort kaptam így. De nem ez az útja a jó fehérbor elkészítésének, ez csak egy különlegesség, egy férfias kemény bor.

Kérdések és válaszok IV.

2009-12-23T18:20:00.000+01:00

Kérdések és válaszok III.

2009-12-17T18:17:00.000+01:00

Kérdések és válaszok II.

2009-12-11T18:14:00.000+01:00

Kérdések és válaszok I.

2009-12-08T18:08:00.000+01:00

Amióta elindult a blog néhányan megkerestek, hogy lássam el őket tanáccsal a borászat rögös teendőivel kapcsolatban. A feltett kérdésekre megpróbáltam legjobb tudásom szerint válaszolni – egy kezdőborász osztja az észt. - Ezeket most név nélkül közzéteszem, hátha másnak is hasznára válik.

Kérdések:
heló
momentán ott tartok hogy 1 hete szüreteltem.
már akkor elbizonytalanodtam mert a 18.8 fokos mustot mindenki meg akarta cukroztatni velem, de szerintem az még határeset. bár nem biztos, de nem raktam bele.
???
eddig papírforma szerint fortyong a pincében.
most meg jönnek a kénezéssel meg különböző vegyszerekkel, hogy az kell bele,
de úgy vagyok vele, hogy csak amit muszáj.
(a hordókat természetesen kénlappal kezeltem)
???
ha van véleményed, vagy tudsz ezekről valami konkrét infót, akkor szivesen venném.
előre is kösz.

Válaszom:
1 hete Én is csináltam egy próbaszüretet 18 fokos volt a must, úgy vagyok a cukorral, hogy ha baromi rossz az évjárat és csak egy asztali bor a cél, hogy legyen mit inni az Apóssal, akkor mehet bele. Elvileg kétszer finomított répacukrot kéne bele rakni, de ezzel senki nem törődik, sima nap kincse kerül a Bácsik mustjába. 17 fok felett nem raknék cukrot a mustba. 18 fokos mustból 11,3 -ös bor lesz, ami már minőségi kategória.
Nekem is szépen fortyog a must egy ballonban a pincémben, amikor teljesen kiforr, akkor lefejtem és akkor adok neki egy kis ként. (Mustot csak akkor kell kénezni, ha rothadt a szőlő.) Semmi más vegyszer nem kell bele, hagyni kell, hogy szépen letisztuljon. Ha finom seprőn akarod érlelni, akkor nagyon kevés ként szabad csak használni, hogy almasavat tudj bontani, de ez csak télen lesz aktuális. (Ha elég savas a borod, akkor elég lehet az, hogy egy lekénezett hordóba fejted a bort, ezt csak akkor, ha a bort finomseprőn akarod érlelni.)
Ha illatanyagot akarsz megőrizni, akkor próbálj hordóból egyből hordóba fejteni, minél kevesebbet érintkezzen levegővel.
Ha záptojás szaga van kierjedés után, akkor mindenképpen nyíltan kell fejtened.

Kérdések:
kösz
nem is vagy olyan kezdő!
akkor lényegében egyetértünk. a szőlő nagyon szép volt
(bár csak a tavalyihoz tudom hasonlítani, de azt eladtam kilóra)
egyébként kicsiben csinálom, most kb 400liter lesz, tavaly volt 300kg . nagyon elhanyagolt volt a szőlő mikor vettem, de úgy tűnik érdemes vele foglalkozni.
van egy táblázatom, miszerint a 20fokos must=11%-os bor, de olvastam ilyen verziót is amit írtál. nem az a cél hogy kiüssön, abból már kinőttem, a lényeg hogy finom legyen, végülis nagyrészét én akarom meginni, legalábbis szűkebb körben.
nekem most fahordóban van az anyag. eddig annyit tudtam meg, hogy ha megforr tele kell töltögetni, a seprőről levenni meg majd november körül, első fejtéskor. de van aki februárig rajta hagyja.
olvastam olyat is hogy először fejtik nyíltan, a többi alkalommal zártan.
töréspróba/ barnatörés függvényében, de csak kb. sejtem hogy az mit takar!?

Válaszom:
Úgy tudom, hogy a cukorfok 60 % -a lesz az alkoholfok, feltéve ha teljesen kierjed.
A régiek karácsonyig rajtahagyták a seprőn a bort, de akkor még jóval kevesebbet permeteztek. Én nem hagynám sokáig rajta a bort mert a rengeteg sár meg vegyi anyag együtt hajlamos megbüdösödni, nagyon kellemetlen szaga lesz.
Az első nyílt fejtéssel eltávoznak a kellemetlen szagok (záptojásszag), de ez a kénezés hatására alakul ki. A barnatörés a levegő oxigénje miatt alakul ki, kénessav szint beállítással tudsz védekezni ellene. Mindig legyenek tele a hordók (kierjedés után), ez a lényeg! Töréspróba meg az, amikor egy fél üveg bort kint hagysz a levegőn, egy két napon belül elkezd barnulni a teteje.

Kérdések:
hogy halad a mutatvány?
nálam elég rohamosan elkezdett letisztulni a cucc,
gondolom így normális, úgyhogy ha így folytatja első fejtésre jó is lesz,
így derítőanyagokkal sem kell kisérleteznem.
ráadásul ízre is jó, bár tudom hogy még messze van a késztől.
azt mondják tavasszal kell majd jobban figyelni, mert akkor hajlamos
könnyen megromlani.

Válaszom:
Szépen lassan forr a bor, írtam róla egy bejegyzést is: http://kezdoborasz.blogspot.com/2008/10/forr-bor.html
Derítéssel csak akkor kísérletezz, ha már szinte kész a bor. Én a következő technológiai sort gondoltam ki, amit alkalmazni fogok:
- erjesztés kis hordókban
- lefejtés a durva seprőről saválló tartályba, kénezés 20 mg/l-re
- kb 2 hónap ülepítés
- lefejtés a finomseprőről a kishordókba
- érlelés a hordókban 2 hónap
- derítés a hordókban (bentonit)
- szűréses átfejtés savállóba, kénezés 40 mg/l-re
- pihentetés 2-3 hétig
elvileg ekkorra lesz kész a borom minden szempontból, szerintem ha lesz rá lehetőségem akkor palackozok is le belőle valamennyit, de biztos vagyok benne, hogy ekkorra már jó százegynéhány liter híjja lesz.
Tavasszal minden hónapban érdemes ellenőrizni a kénszintet, de ha nincs rá lehetőséged, akkor jó támpont, hogy 5%-os törzsoldatból 20 ml -t adj hektónként minden hónapban, és legyenek tele a hordók. Nem tudom mennyire egyenletes a pincéd hőmérséklete, de a melegedést nem bírja nálam sem a bor. Azt találtam ki, hogy a pincesíp aljára csinálok egy ajtót hungarocel lapokból, így nem lesz annyira meleg lent nyáron.

Kérdések:
kösz a tippet.
igen. miután elküldtem a levelet jutott eszembe hogy megnézzem a blogodat.
végülis a lényeg benne van + jók a képek!
én vettem 150ft-os kotyogót, de a vödrös módszer nagyon eredeti!
nálam mostanában 15-16 c' van, ennél jobban nem is ingadozik.
az ajtó jó ötlet lehet. nekem pont igy van csak már elmúlt róla a szigetelés,
eddig meg nem használtam, mert nem volt bor de asszem pont ezért rakta oda valaki anno.
tavaly ajtó nélkül 9-10 fokvolt a leghidegebb amit mértem, nyáron meg max 19, de akkor sokat volt nyitva fönt is napközben. most már persze nem lesz ilyen.
na majd meglátjuk.
addigis megpróbálkozok a pálinkafőzetéssel, bár a gyümölcstermés meg sem közelítette a szőlőt, meg messze nem olyan macerás a folyamat, meg nem is annyira szeretem, de kíváncsi vagyok.

Válaszom:
Én is megvettem a kotyogókat, csak otthon felejtettem a préseléskor.
Nálam szépen erjed a cefre hátul. Tiszta törköly, ami csak egy kicsit lett megpréselve. A hordó alján úgy 30 centi tiszta lé látszik, és szépen szállnak fel a buborékok.

Kemence projekt

2009-11-26T18:12:00.004+01:00

Némileg gasztrobloggernek érzem magam, bár nem kritikákat fogalmazok meg mások nehéz munkával elkészített alkotásai iránt, hanem a saját munkámat örökítem meg. És valamennyire techblog ez, mert nem csak az eredményeket örökítem meg, hanem a folyamatokat is leírom, viszonylagos részletességgel. Most egy kis kanyart teszek más felé, bár a borivásnak elengedhetetlen kelléke a jó étel és remélem ezt is érdekesnek találja a nyájas olvasó.

A nyárestéket megfűszerezendő nekiláttam egy kemence saját kezűleg való felépítésének. Nem tanultam kőművesnek és ez volt az első alkalom, hogy ilyen jellegű munkának neki láttam teljesen egyedül. A neten igen hasznos leírásokat találtam, fényképekkel és gyakorlati tanácsokkal. Ezeket áttanulmányoztam és kisilabizáltam a magam verzióját.
Kezdtem az alap kiásásával és murvával való tíz centis kitöltésével, ez vezeti el az alap alól a vizet. Eztán az alap stabilitását adó beton járdalapokat helyeztem el rajta. Mivel betonozási infrastruktúrám viszonylag hiányos, kénytelen voltam ilyen trükkökhöz folyamodni, hogy ne kelljen eszméletlen mennyiségű betont kézzel a talicskában kikeverni. Az előre gyártott betonlapokra tettem néhány vasdarabot és háromzsáknyi kész betont bekevertem és ráöntöttem. Ezzel kész az alapozás.

Mindenféle maradék téglából elkezdtem felhúzni a kemence testét alkotó falat. Kialakítottam az elején egy hamuzó boltívet. Amikor kész lettem a megfelelő magassággal, úgy 70 cm, feltöltöttem az egészet földdel. Ezt jól ledöngöltem és erre jött a 10 centi vastag összetört üvegréteg. Ez lesz a hővisszatartó réteg. Ezt egy kicsi homokkal takartam le és ide raktam a sütőtér alját képező téglákat agyagba, szorosan egymás mellé kiszintezve.
Az agyagot az utca végén lévő tó oldalából bányásztam. Itt volt az őrbottyáni téglagyár valamikor. Ma már csak a hatalmas kráter van, amit az agyagbányászattal hagytak. Ha téglát tudtak ebből az agyagból égetni, akkor nekem is jó lesz kemencét építeni.
A sütőteret alkotó boltívet egy bútorlapokból és lécekből eszkábált ramonád segítségével alakítottam ki. Igazság szerint egy kicsit itt csaltam, ugyanis a szomszéd nénitől kaptam hat darab régi íves kéménytéglát. Valami ipari kémény ezer éves elpusztíthatatlan maradéka. A boltív tetejére ezek kerültek.
A sütőtér elkészülte után, folytattam az oldalfalakat és az elejének is kemenceformát adtam azzal, hogy a beadónyílás előtti rész szép kis boltívvel raktam ki. Itt a ramonád egy műanyagvödör volt.
A közvetlenül tűzzel érintkező részeket agyaggal, a többit zsákos habarccsal építettem.
A tűztér fölötti részt egészen a kemence tetejéig tele töltöttem homokkal. Így kaptam egy jó nagy tömegű tömböt, aminek nagyon jó a hőtároló képessége.

Kapott az egész egy kis agyagos vakolást meg palatetőt, amikor lesz, még egy kis időm akkor befejezem a kéményt és lemeszelem az egészet. Nem lett szép, de használhatóságáról meggyőződtünk, amikor a barlangász szakosztály szülinapját megültük ezév őszén. A kenyérlángos négy perc alatt készült el, és a fűszeres nyúlcomb is pillanatok alatt puhára sült.

Nincs mit inni

2009-11-23T16:13:00.000+01:00

Nincs mit inni a pincében. A borok még mindig erjedésben vannak. 15 fok van lent, a kinti hideg ellenére. A hordókba belehallgatva még elég intenzív a pezsgés, az üvegkotyogó még mindig percenként buggyan egyet. Hagyom békében dolgozni a kis élesztőket nem akarom elkövetni újra azt a hibát, mint tavaly, hogy túl hamar lefejtem és lekénezem a bort, miközben az élesztők még dolgoznának rajta egy kicsit (bizony az ízén nyomot hagyott, hogy a kénnel együtt erjedt).
És, hogy éppen miért nincs mit inni:
2008–as Muskotályok szépen újraindultak a nyári melegben a magas szabadkén tartalom ellenére az acéltartályokban, ezért összefejtettem őket egy tartályba, és beoltottam őket egy alkohol és hideg toleráns fajélesztővel, ami nem hagy semmilyen ízt a borban. Hagytam hagy erjedjen ki szépen a maradék cukor. Mostani állapot szerint tejszerű kissé széndioxidos a bor, ez már talán befejezte az erjedést, most már csak le kell tisztulnia. Néhány nap múlva segítek neki a tisztulásban egy kis derítőszerrel, és átfejtem a másik tartályba, hogy végre iható állapotba kerüljön.
A 2008-as vörösbor kísérletem annyira nem sikerült, hogy az egészet le fogom főzetni pálinkának. Műanyag hordóba tettem és hazahoztam, hátul a törköllyel el lesznek a pálinkafőzésig.
Az idei borok meg még erjednek, tisztulnak, az első szüretből készített héjon erjesztett muskotály igen érdekes illatú kemény karakteres fehérbor, sok tanninnal, fanyar jegyekkel. Kemény, karakteres bor, nekem nagyon tetszik, de szerintem egyedül leszek ezzel a véleményemmel.
A második szüretből származó muskotály, ami egy hétig erjedt héjon, még így erjedésében is kedves, illatos és valószínűleg édes bor lesz.
A vásárolt Chardonnay is nagyon szép bornak mutatja magát, remélem így is marad.

Pincében

2009-10-29T17:07:00.000+01:00

Levittem az üvegballonokat a pincébe. A lesarazott muskotályt hétvégén le fogom vinni a pincébe. Ezt még nem akarom hordóba tenni. Lassan hatvan napja érik héjon, de nem tudtam zárt helyre tenni, ezért a fagyok előtt le kell fejtenem.
Lehordtam a pincébe a tiszta üvegeket, és ha már ott voltam, megnéztem hol tartanak a borok. Jelenleg még szépen erjednek, pezsegnek, a kotyogók még zenélnek. A Chardonnay-ból egy hordó és két 54 literes ballon volt forrás híján. Egy ballonból majdnem teljesen teletöltöttem a hordót meg a másik ballont. A forrásnak ezen a szakaszán már nincs habzás, nem fog kifutni a kotyogón keresztül, viszont már nem termel annyi széndioxidot sem, ezért csökkentem a légréseket. Meg minek legyen annyi felé a bor.
Közben meg is kóstolgattam a borokat, persze csak szigorúan kiköpve, mert ugye a jogsi ugrik, ha rajtavesztek. Az erjedő bornak különleges íze van. Az élesztős illat és íz mögött nehéz megtalálni az igazi bort. A pezsgés még az orrába is beeszi magát az embernek, de nagyon jó látni, érezni, hogy jó irányba mennek a dolgok. Semmi romboló mellékíz és semmi penetráns, oda nem illő szag.
Még néhány hét és lecsendesednek a hordók, tisztulnak, fényesednek, megillatosodnak. Már alig várom.

Forr a bor

2009-10-20T18:08:00.000+02:00

Hétvégén kirándultunk egy kicsit. Andris le akartuk egy kicsit fárasztani, meg mi is ki akartunk szabadulni a négy fal közül. Kimentünk a szőlőhöz és ott sétáltunk egy kört az erdőszélen. Andris minden göröngynél és fűszálnál megállt és nagy érdeklődéssel vizsgálta. Kapott kökényt, csipkebogyót, makkot (Makkmarcit) és dobálta a kavicsokat. Igazán jót sétálgattunk, vagy 500 m-t másfél óra alatt. Szedtünk szőlőt, amitől rendesen sáros lett mindenki és Andrist lenyűgözte a vadriasztásra felkötött, szél lengette PET palack.

Átmentünk egy villámlátogatásra a pincébe. Ellenőriztem a kotyogók vízszintjét, beszagoltam az erjedő hordókba, meghallgattam a pezsgést. Egy nagyon enyhe kénhidrogénes jelleget véltem felfedezni az erjedő tételekben, ezért adtam mindegyiknek egy kis élesztő tápsót. Ez egy természetes anyag, élesztő sejtfal készítmény. Olyan, mint az emberi szervezetben a vitamin. Nagyon kevés kell belőle, de ha hiányzik, akkor nagy bajok lehetnek, és szép fokozatosan kell beadagolni, az sem jó, ha túl sok van.

Hazahoztunk egy kishordó törkölyt, meg egy hordó aljbort. Ezek itthon várják a pálinkafőzés tavaszi rítusát. Most már nincs felesleges cucc a pincében. A Bertát (600 literes tartályt) kell még kimosnom. És az otthon kimosás és áztatás alatt álló két hordót kell visszavinnem még a fejtés előtt. A terv az, hogy teljes letisztulásig fahordóban tartom a borokat, a Chardonnay-t valószínűleg addig ászkolom, ameddig igazán kihozza a karakterét a hordó. Ez akár lehet 8 hónap, de ha szükséges akár egy évig is hordóban érlelem és közben folyamatosan figyelem. A muskotályoknak nem áll túlzottan jól a hordó íz, ezért ezeket a tisztulás után egyből tartályba fejtem.

Ez a terv, de ez még sokat változhat idővel.

Préselés

2009-10-12T18:55:00.000+02:00

Hat nap héjon erjesztés után nekiláttam végre a cefre kipréselésének.
Azért nem volt egyszerű ennyire a helyzet. Még nyár elején megbeszéltem Feri-bátyóval, hogy veszek tőle szőlőt. Szüret kezdetén meglátogattam, elmondta, hogy miből választhatok. Nyolc hektáron termeszt szőlőt, viszonylag sok fajtát. Megdumáltuk, hogy 500 kg Chardonnay-ra nevezek nála. A szőlővel igazából a felesége foglalkozik, úgyhogy a további bonyolítás már vele történt.
Amikor szedték a nagyfelvásárlónak konténerbe, akkor jelentkezett. Mondtam, hogy én akkor nem tudom feldolgozni, mert hétköznap nincs segítségem. Megbeszéltük, hogy amikor maguknak szedik, akkor kell nekem is, minél később annál jobb.
Ez október első péntekjére esett. Reggel nyolcra már le volt szedve a szőlő, lemázsáltuk és elvittük a pincéhez. Mivel egyedül voltam, ezért a feldolgozást lent alakítottam ki a pincében. A zúzó-bogyózót a prés mellé állítottam egy kádra, az 500-as kádat e mögé tettem. A ládában lehordott szőlőt ledaráltam, miután megtelt a bogyózós kád, akkor a cefrét átmertem a nagy kádba. Gyorsan kellett dolgoznom, mert kellettek a ládák a következő szürethez. A második zúzás már a muskotály cefre kipréselése után történt. (közben el kellett mennem a földmérővel körbenézni a telket)
A nagyon jó illatú cefre 21,5 fokosan került hordóba, és a fél nap héjon tartás is hoz némi pluszt. Eredetileg tovább szerettem volna áztatni, de nem fért volna bele az időmbe, hogy két nap múlva is lemenjek a pincébe.

A szőlő adatait is kikérdeztem, a dűlő neve Barna-tanya, 11 éve telepített, nagyon erős tőkék kb. 2 – 2,5 kg terheléssel. Szóval minden adott, hogy szép bor legyen belőle.
A mennyiségről is ejtsünk szót. Az idén két szüretből összesen 500 kg szőlőt szedtünk és ehhez vásároltam 500 kg Chardonnay-t. A teljes képhez azért tudni kell, hogy kivágtunk két és fél sort és az őzek megzabáltak két sort, de így is igen kicsi 0,8 – 1 kg közötti tőketerheléssel termettek a tőkék. Jövőre kicsit hosszabb félszálvesszőket kell hagynom.
Két hordó és két 54 literes üvegballon van forrás híján tele a pincében és egy kádban 250 liter cefre pihen lesarazva a kert hátsó részén. Ez összesen (jó közelítéssel) 650 liter bor. A tavalyi mennyiség fele. Mondjuk, a tavalyi borból még tartályban van 400 liter, még azzal is kell kezdeni valamit. Például meg kell innunk! Két hordó árválkodik a pincében kotyogóval a tetején, ez a tavalyi hét hordóhoz képest siralmas. De a minőségnek mindenképp a javára kell, hogy váljék ez a drasztikus hozamcsökkenés.
Törkölyből is igen kevés lesz az idén 240 liternyi bogyóhéjat tettem hordóba, ebből lesz pálinka májusban.

Szüret

2009-09-30T19:15:00.000+02:00

Leszedtük a maradékot. Öten voltunk és két óra alatt végeztünk, úgyhogy ebből lehet következtetni, hogy a mennyiség bizony siralmas. Kétszázötven liternyi cefre lett. Cukorfokot nem mértem, de abból, hogy nagyon sok volt a töppedt szem, arra következtetek, hogy elég magas lehet.
Gyorsan le is zúztuk a termést a pincénél. A zúzó-bogyózó fél óra alatt végzett a kétszeri átdarálással, levödröztük a pincébe a matériát és lenyomattam a törkölyt a lé szint alá, hogy ne ecetesedjen be a cucc. Kipréselést néhány nap héjon ázás után tervezem.
A cuccok elmosogatása és elpakolása tartott a legtovább. Hazahoztunk négy hordót is, mert itthon sokkal könnyebb kimosnom, mint a szűk pincében. Kitisztítva bor fogadására felkészítve szépen egyesével visszahordom majd amennyire szükség lesz.

Lesarazás

2009-09-30T17:51:00.000+02:00

Az előző bejegyzés kicsit régen íródott csak most került közreadásra. Azóta igen sok minden történt, de legyezni csak most tudtam.
A buborékok abbahagyták a fölfelé áramlást, a cefre megállapodott. Kiszedtem a törkölykalap lenyomására szolgáló eszközöket, még utoljára összetörtem a törkölykalapot, szépen lesimogattam egyenesre és leterítettem egy vékony fóliával. Tejfölnél valamivel sűrűbb sarat kevertem ki néhány vakondtúrásból és vízből, és ezzel a cuccal elzártam a levegőtől a letakart cefrét.

Az eredmény itt látható, még jó néhány napig a héjon erjed és tisztul a bor, és amikor már nem bírja el a törkölykalap a sár súlyát (behorpad a közepe), akkor lefejtem a bort és kipréselem a maradványokat. A tiszta bort és a présbort egy kicsit külön kezelem, csak amíg le nem tisztul mind a kettő.

Bubik

2009-09-29T18:44:00.000+02:00

Szépen pötyög a bor. A szüretelő kád le van zárva fóliával, a törköly le van nyomva a folyadékszint alá, így nem tud beecetesedni a megzúzott bogyó. A forrás határozottan hallható bugyborékolást eredményez, szépen muzsikál, jótékony széndioxid párával borítva be a murcit. Azt tervezem, hogy a lehető legtovább hagyom héjon erjedni a cefrét.
Annyira dolgozik a jószág, hogy mint egy lufit felfújja a takarófóliát. A fólia egy vékony madzag meg egy gumipók segítségével van ráfogatva a szüretelő kád tetejére, így valamennyire ki tud jönni a széndioxid, de a levegő vagy más egyéb ártalom nem fér hozzá a borhoz.

Előszüret

2009-09-08T14:14:00.002+02:00

Csütörtökön hívott Zoli a harmadik szomszéd, hogy kint van a szőlőben és ránézett az enyémre is és rendesen megdézsmálták a vadak az utolsó két sort. Azt mondta, hogy őz és szarvas nyomot is lát (fővadász), és betakarították a szőlő nagy részét.
Ezt a két sort amúgy is hamarabb akartam leszedni, okulva a tavalyi szüretből. Mert itt az erdő közelsége miatt sokkal hamarabb kezd rothadni a szőlő. Ebből akartam egy friss, savas, üde bort készíteni, mire a rendes szüret elkezdődik. Péntek délutánra összetrombitáltam, akit csak tudtam, hogy gyorsan szedjük le azt a két sort, béreltem egy utánfutót, kölcsönkértem kollégámtól a vonóhoroggal bíró céges autót, fölpakoltuk a ládákat, szám szerint huszonötöt és fél ötre már kint is voltunk a szőlőben, harcra készen. Sajnos ötre már végeztünk is a két utolsó sor leszedésével, pedig csak hatan voltunk. Hatládányi szőlőt hagytak nekünk ezek a szemetek. Szinte minden tőkét lecsupaszítottak.
Az időjósok esőt ígértek és kivételesen be is jött nekik. Amikor elszomorodtam, hogy milyen kevés szőlőt szedtünk az idő is elszomorodott és elkezdett csepegni az eső. Úgy döntöttem, hogy ennyiért kár volt összecsődíteni a népet, ezért folytattuk a szedést a többi soron. Leszedtünk még másfél sort, így lett tizenöt láda szőlő.
Kicsit úgy érzem, hogy túlzásba vittem a hozamkorlátozást. Egy sorról nyolcvan kilót szedtünk le. Ez azt jelenti, hogy tőkénként egy kiló szőlő, irgalmatlan kevés. Persze így lehet a legjobb bort elkészíteni, de ebben is meg kell találni az arany középutat, ez pedig a másfél két kiló per tőke, mert akkor van is mit inni és az jó is, de ez így túl drasztikus. Jövőre másképpen csinálom a metszést, mert a rövid félszálvesszőkön a muskotály nem akar megfelelően teremni.
Este hatra befejeztük a szedést, és hazaindultunk. Az autópályán már csúnya felhőket láttunk tornyosulni a Gödöllői-dombság felett, és mire hazaértünk, leszakadt az ég. Gyorsan tető alá hordtuk a ládákat, a bogyózás másnapra maradt.
Másnap Apósommal nekiláttunk a feldolgozásnak, az új beszerzésű zúzó-bogyózó felavatása jól sikerült. A villanymotoros jószág pillanatok alatt ledarálta a fürtöket. Először a 250 literes kádba daráltuk, majd átraktuk a 350-esre és abba még egyszer átdaráltuk. Összesen 250 liter cefre jött le. Nagyon illatos nagyon édes mustú cefre, nem mértem, de kóstolás alapján úgy 18 fokos lehet.
Most néhány napig héjon ázik, hogy minden illatanyagot kinyerjünk a héj mögötti kis tasakocskákból, aztán a kis présben lepréselem és elviszem a pincébe egy hordóba töltöm, hogy forrjon ki rendesen. Új bort iszunk nemsokára!

Drótozás

2009-08-15T18:15:00.001+02:00

Meló után Zozóval kirobogtunk a szőlőbe. Jól fel voltunk szerelkezve drótokkal, fogókkal és kalapáccsal. A hárslevelű két sorában megigazítottuk a támrendszert meg a drótozást.

A végoszlopokat kikötöttük a múltkor leásott feszítőkhöz. A megdőlt oszlopokat visszanyomkodtuk a helyükre, az elszakadt drótokat pótoltuk. Az összes drótot feszesre húztuk, a kikötési pontokat megerősítettük. Ezen kívül a felső drótpárt felszögeltük az oszlopok tetejére, ahol eredetileg is volt. Valószínűsítem, hogy Bandibá a maga százhatvan centijével nem bírta rendesen megművelni a magasra rakott drótokkal a szőlőt, ezért lejjebb tetette vagy húsz centivel.
A vezető szál alatti drótot, amihez a vesszőt íveljük (segédhuzal) metszés után, vagy húsz centivel följebb raktuk, mert a rövidebb félszálvesszős metszés miatt az ötven centire rakott huzalhoz nem tudnám leívelni a szőlőt. Minden drótot fölhangoltunk Á hangra és pengettünk kicsit. Sötét lett mire végeztünk.
A pincéből hazahoztuk a vörösboros hordót, itthon szépen ki tudom tisztítani, meg kell a hely szüretkor a pincében. Minden fölösleges dolgot haza hozok, meg a még meglévő kész borokat lepalackozom, hogy legyen hely az új termésnek.

Zöldmunkák befejezése

2009-08-12T18:27:00.001+02:00

Mostanra sikerült befejeznem a szőlőben a zöldmunkákat. A tetővágást nagy sövényvágó ollóval rendeztem le, a befűzést meg Csibével megcsináltuk a múltkor. A fürtök ritkítására csak kis mértékben volt szükség, mert idén a metszéskor jó rövid félszálvesszőket hagytam, így a tőkék nem teremték agyon magukat.

A tőkefejhez közeli vesszők nem hoztak olyan sok fürtöt, mint tavaly a teljesen leívelt vessző. Ahogy számolgattam kb. 15-20 fürt van egy tőkén és azok nem is olyan nagyok, úgyhogy nincsenek agyonterhelve (másfél kiló per tőke). Egy ottani szaki azt mondta, amikor megnézte a szőlőmet metszés után, hogy nem lesz jó ez a rövidített metszés, mert nem lesz elég nagy a lombfelület (Ő nem igazán minőségi termelő). Persze Ő azzal számolt, hogy én a felső drótnál levágom a vesszőket, mit, ahogy ott szokás. Valószínű, hogy a szőlőmunkások nem igazán magas emberek, ezért vagdossák el a vesszőket 190 centin. Én ennél jóval magasabbra hagytam nőni a szőlőt és így a fürtzóna is magasabban helyezkedik el, ami segíti a jobb beérést és csökkenti a vadkárokat is.
Jóval előrébb tart már a szőlő, mint tavaly ilyenkor, már szinte ehető érettségi fokú.
A sorközökben levágtam a gazt és mire végeztem megérkezett Jancsi bátyó és meg kultivátorozta a területet. Utolsó permetezés elsején volt, kontaktszerekkel, tehát huszadika után lehet enni a szőlőt, már alig várom nyamm.

Andris blogja

2009-08-06T16:00:00.001+02:00

http://andrismunkalkodik.blogspot.com/

Andris jól megmodja a tutit.

Munkálatok

2009-07-15T18:55:00.001+02:00

Borban áztunk.
Volt, aki itta, és aki itatta.

Lecsaptuk a gazt. A pince teteje jól megdolgoztatott bennünket meg a gépet.

Ez jó kép lett.

Amit a gép nem vitt, azt hagyományos kapazin nevű gyomirtóval távolítottam el igen hatékonyan.

Jól végzett munka után a hűvös pince mélyén, nekiláttunk felkészülni a szőlőben következő munkákra. Nehogy szomjan haljunk.

A büszkesége.

Olajat kerestek.

Befűztük a dzsumbujt.

Bedrótozták a betondarabot és jól elásták. Ha megtömörödik fölötte a föld, akkor hozzá lehet rögzíteni az oszlopokat.

HumorHerold!

Köszönöm mindenkinek a közreműködést!

Vihar előtt

2009-07-01T11:54:00.008+02:00

Gyöngyösön éppen megúsztam a vihart, amikor nagy dirrel-durral lecsapott a városra. Nagy kövér esőcseppek placcsantak szét a szélvédőn, amikor nagylihegve beszálltam a kocsiba. Az ÉMÁSZ-nál meg a városházán jártam, Elvi szolgáltatási nyilatkozatot kellett kérnem ÉMÁSZ-éktól, hogy leadhassam az építési hatóságnak. Ugyanis arra vetemedtem, hogy építkezni akarok a szőlő melletti telken.Na, nem egy villát akarnék én kacsalábbal meg forgással, csak egy kis aranyos házikót a hegy lábánál, ne kelljen hazabumlizni egy átdolgozott nap után. Ez manapság már elég nehezen kivitelezhető tisztességesen. A rendezési terv szerint a telekre szerszámtároló meg présház épülhet 30 nm nagyságban, ami valljuk meg elég kicsi. De nem is akartunk nagyobbat. Áron barátom megtervezte, a tervekre rányaltam a 20000 HUF illetékbélyeget, és beküldtem a hatóságnak.Csak egy sufni az egész, de ennyi kötözködni valót még a családi házunkon sem találtak annakidején. Egyszer át lett tervezve, és már a második hiánypótlás is be kellett, hogy érkezzen hozzájuk. (Hogy egyszerre miért nem jutott eszükbe?) Olyan dokumentációkat kértek, amik egy üzemcsarnok építéséhez vannak előírva 200 nm felett.Leadtunk mindent és, ha még mindig kell valami hozzá, azt is leadom, makacs egy ember vagyok, nem tudják kibe kötöttek bele.
A szőlőben rám vár a hajtások befűzése a felső drótpárok közé, meg a gaztalanítás. Az esők robbanásszerű gazfejlődést eredményeztek, amik főleg az új telepítésnél problémásak. A permetezésre nincs gondom és amennyire meg tudtam ítélni így távolról, nem ütötte fel fejét semmi kórság. Persze ebben a nedves meleg időben pillanatok alatt elszaporodhat valami nyavalya.

A sorok közé csak nyakig érő gumicsizmában lehet behatolni, ami momentán nem volt nálam, úgyhogy biztonságos távolságból a fűről fényképezgettem.

A talaj vízkészlete nagy valószínűséggel helyreállt a két hónapos szárazság után, most már jöhetne a meleg néha egy kis esővel.

Ha már ott jártam, gyorsan megnéztem a borokat is. Jól kiforrtak, még kicsit zavarosak, de már alig széndioxidosak. Hétvégén kapnak egy kis ként és néhány hét múlva le is szűröm mindet és lepalackozok belőle egy csomót a jobb eltarthatóság miatt.

Andris néha elfelejt kapaszkodni állás közben, nagyon ügyesen mászkál, és mindent fel akar fedezni. Ezerrel integet minden vonatnak.

Beindultak a borok

2009-06-22T13:24:00.004+02:00

A pince felmelegedésével elindultak a borokban az élesztők és begyűjtik a maradék cukrokat, csámcsogva megzabálják, és alkoholt meg széndioxidot csinálnak belőle jól. Ezzel csak az a baj, hogy a természetes elszaporodásuk viszonylag lassú és ahhoz, hogy megfelelően tudjanak dolgozni, alacsonyan kell tartani a kénszintet. Na, már most, ha a kén alacsony hónapokig, az azt eredményezheti, hogy olyan folyamatok is elindulhatnak, amik rossz irányba vihetik a bor fejlődését.
Azért, hogy gyorsan letudjam a maradék cukor erjesztését, adtam egy kis fajélesztőt a borokhoz. Ez egy kifejezetten az újraindult borok kierjesztéséhez szelektált törzs, nem hagy ízt a borban és tolerálja a magas alkohol szintet. A tartályok úszófedelén van egy nyomáskiegyenlítő szelep, ez olyan egyszerű, mint a faék, egy cső tetejére van ültetve egy üveggolyó. Ezen tud távozni a keletkező széndioxid. És ha az erjedés némi habzással is járna, hogy ennek legyen helye, az úszófedeleket nem ültettem rá teljesen a borra, hanem egy kicsit fölötte megtartva fújtam föl a tömlőket.
Remélhetőleg egy-két hét alatt vége az erjedésnek, akkor kap egy kis ként, ezután hagyom leülepedni a rendszert, és utána átfejtem, ha szépen letisztult. Lehet, hogy egy szűrést is megkockáztatok, habár az nagyon meggyötri a bort. Ez még nagyon a jövő zenéje.

Az új jószágok

2009-06-10T13:05:00.012+02:00

Jó három hete voltam utoljára a „birtokon”, és azóta sok minden történt. Az első szembetűnő kép a kis hárslevelű hajtások. Nagyon szépen megindultak a hajtások csak kb. 25-30 nem bújt még ki a csirkéből, de remélem ezek is megindulnak előbb utóbb.

A diófa is levélbe borult.

Amin igazán csodálkoztam, hogy az Irsai oltványok még alig-alig bújtak ki a csirkéből, a legnagyobbak is még csak ekkorák. Remélem nincs bajuk, teljesen ugyanazzal a technikával ültettük őket, mint a hárslevelűt, ugyanannyi vizet kaptak, tehát ugyanúgy kellene nekik viselkedni.

Az öreg tőkéken már nagyra nőttek a hajtások. Mivel idén sikerült időben befejeznem a hajtásválogatást, nem fogadott nagy dzsumbuj és úgy tűnik, hogy a betegségek is elkerülték a tőkéket, egyelőre. A traktornyomból ítélve a permetezéseket Jancsi bátyám rendszeresen végzi.

A hajtások már szépen túlnőttek a felső drótpáron és be kell fűznöm őket a lehető leggyorsabban, talán hétvégén tudok rá időt szakítani.

És itt vannak a pótlásként elültetett sárgamuskotály tőkék, nagyon stramm kis jószágok.

A telek is egy kicsit el van hanyagolva, a fűkaszával meg kell látogatnom, nehogy őserdőt kelljen irtani megint.

Kert otthon

2009-05-29T12:38:00.014+02:00

Keresztapámmal beszélgettünk, és felmerült, hogy melyikünké a nagyobb. Szóval az enyém most ekkora.

Április végén ültettem néhány tőke csemegeoltványt a kertbe, a kocsibeálló köré. Lugas lesz belőle, hogy az árnyék mellett egy kis gyümölccsel is szolgáljon. Úgy válogattam a fajtákat, hogy viszonylag korán érő rezisztens csemegeszőlők legyenek. Otthon nem nagyon akarok permetezni, csak amit nagyon muszáj és a lehető legkíméletesebben. Mivel nincs sok szőlő a környéken, nem lesz kitéve nagy fertőzési nyomásnak. A viszonylag rövid tenyészidő azért szükséges, mert a domb teteje ahol lakunk egy kicsit hűvösebb, mint amit a szőlő szeret.

Ilyenkor minden kivirul, nekem meg bedurran az allergiám.

A kertet próbálom a lehető legegyszerűbb módon gazmentesen tartani, de mivel nem túl kicsi területről van szó, ezért trükköznöm kell. A bokrok alját geotextillel takartam le és erre tettem a mulcsot. Így megúsztam a bokrok évi négyszeri gazolását (nagyon utáltam).

Az öntözést a régi ásottkútból oldom meg, de ennek a kapacitása nem túl nagy. A két búvárszivattyú kb. 15-20 perc alatt kirántja. Az újratöltéshez meg kell vagy 4 óra. Ezért megpróbáltam egy félautomata rendszert kialakítani. A szórófejeket este és reggel átpakolom és a szivattyúkat egy kapcsolóóra indítja, így négy nap alatt végiglocsolódik a kert.

A virágládákat pedig egy végigvezetett lyukacsos cső locsolja be minden nap.

Haszonnövényként eper szerepel jelenleg a terítéken, de már piroslik a ribizli is.

Andris egy hete elengedett kézzel ül és élvezi, hogy két kézzel tud játszani. Egy hónap és járás lesz belőle.

Fattyazás

2009-05-17T13:47:00.000+02:00

A telepítés utózöngéjeként még megmaradt 45 helyre elültettem az Irsai oltványokat. A szombati telepítés nagyon jól ment, de csak 350 tőke teljes elültetése sikerült, pedig este nyolcig teljes erőből nyomtuk. Ezért kedden szabadságot vettem ki, és lerobogtam befejezni a befejezni valót.Szorgalmi feladatként még végigjártam az új telepítésű sorokat és ahol nem sikerült az oltványok teljes eltemetése, ott egy-egy lapát földet dobtam még rájuk, hogy biztosan meg tudjanak erősödni, nehogy a szárazság kitoljon velük.

A másik elvégzendő munka a fattyazás volt. Körbejártam az összes sort és a tőkék oldalán növekvő hajtásokat letörtem. Igazán könnyű munka, csak itt-ott nehezítette meg a dolgom a vadalany kibújása és annak erős hajtásai. A leveleken itt-ott találtam néhány betegségre utaló nyomot, ezért nekiláttam némi hajtásválogatásnak. A még igen zsenge hajtások közül kiszedtem, ami nem hoz termést és nagyon közel van a tőkefejhez. Ezzel csökkentetem a hajtások sűrűségét, fényellátását és növeltem a permetezés hatékonyságát.

A cefre lelke

2009-05-15T18:44:00.001+02:00

Időközben megérett a cefre is a kifőzésre. A tavalyi szüret és préselés végén annyira szép és leves törköly maradt, hogy meggyőztek, ezt vétek lenne kidobni. Ezért zárható hordókba töltöttem az egészet és otthagytam, hogy szépen kiforrja magát a héjban lévő cukortartalom. A teljesen lezárt hordókban szépen levegőmentesen érlelődött a cucc, és amikor leállt az erjedés, teleraktam a hordókat és egy kis borkénnel megszórtam a tetejét, hogy nehogy beecetesedjen.Februárban körülnéztem a pálinkafőző piacon, és Szadán találtam megfelelő intézményt. Előjegyzésbe vettek a legközelebbi időpontra, május 10.-e. Amikor odamentem, volt egy prekoncepcióm, hogy biztosan egy hipermodern berendezést találok (Budapest közelsége miatt), de pozitívan csalódtam. Az intézmény hagyományos technológiával és fatüzeléssel dolgozik.
Valahogy jobban szeretem az ilyen dolgokban a hagyományos eljárásokat. Hangulata van egy ilyen régi pálinkafőzőnek. És nagyon jó illat volt a főzéskor.

Telepítés

2009-05-14T09:29:00.007+02:00

Aszály sújtja kishazánkat, de nagyon. Én meg ilyenkor állok neki szőlőt telepíteni, nem vagyok teljesen normális. Mondjuk, aki manapság szőlőtermesztéssel foglalkozik, az csakis valami degeneratív agyi funkció túlzott aktivitása miatt teszi.Ennyit a nyafogásról, valamit csinálni kell, amiből az ember látja, hogy él. Mi értelme lenne ennek az egész születéssel kezdődő hajcihőnek, az apró célok, kicsinyes vágyak nélkülSzombaton kiástunk 400 gödröt, beleraktunk egy-egy marék Bactosol nevű talajjavító cuccost, zúdítottunk bele némi vizet, beleállítottuk az oltványt, húztunk rá egy kis port, jól meglocsoltuk majd az egészet teljesen eltemettük. Minden oltvány kapott kb. fél vödör vizet. Ebben az agyagos talajban remélhetőleg ez sokáig nedvesen tartja a gyökereket, de ha nem lesz hamarosan eső, akkor nem sok marad az új srácokból. A teljes eltemetésnek az oka is az volt, hogy minél kevesebb víz távozzon a rendszerből, így nem szárad ki az oltvány teteje, talán!

Ropi eltávolítja a drótba belenőtt tőkéket.
Ez a mozgalmas kép az ásó csapatot ábrázolja, serény munkájuk első szakaszában. Később azért fogyott a lendület. Az azért mutatja a talajviszonyokat, hogy én mind a 120 kilómmal ráálltam az ásóra és az meg sem mozdult. Kicsit ugráltam rajta és akkor volt kegyes néhány centit lejjebb menni.

Pisti a csapat lótifutija ültetés közben. Szerintem néhány tíz kilométert futkározott a nap során.

Orvul megörökítettek engem is, amint munka helyett csak pihegek.

Sára az ültetésfelelős.

A csapat egy része, a megérdemelt nedű fogyasztása közben. A sofőrök ebből is kimaradtak.

A telepítő brigádnak nagyon köszönöm a lelkes és kitartó munkát, néhány év múlva ihatják a gyümölcsét.

Telepítés előkészületek

2009-05-07T22:53:00.002+02:00

Mint említettem, elkezdtem a szőlő nekem tetsző fajtákkal való betelepítését. Ennek első lépése a Sárgamuskotály fajtával való pótlás volt.És most elkezdtem a felkészülést a nagy melóra is. Összetrombitáltam az ismerősöket egy kis testmozgásra, eddig heten jelentkeztek, de szerintem nem tudják mire vállalkoztak.
Megrendeltem az oltványokat is, 200 db Hárslevelűt és 200 Irsai Olivért. Az erdő felöli két sorba Irsai kerül, mert itt az ősz és a kis légmozgás gyorsan rohasztja a szőlőt. A Muskat Ottonel még nem szüretelhető szeptember elején, de az Irsai igen. Ebből terveim szerint egy korai könnyű, friss bor készül majd, és talán segít minden évben ráhangolódni a szüretre.
A hárslevelű igazán jól érzi magát a Mátrában, régi magyar fajta, ami igazán komplex és hosszan érlelhető borokat tud teremni.Ezen praktikus és önző szempontok miatt választottam a telepítendő fajtákat.
A telepítés igazi Achilles-sarka a víz. Minden tőke telepítéséhez kell minimum 5 liter. Ez négyszáz tőke esetén 2000 liter. A meglévő vízhordó ballonjaimat kiegészítettem néhány 50 literes hordóval, így ha az üvegballonokat is bevetem, 550 litert tudok kiszállítani a szőlőbe. Enyhén szólva is karcsú, de ezzel kell beérnünk, jó sokszor kell majd fordulnom. Utánfutót bérelek, megtöltök mindent vízzel amit csak tudok és reménykedek, hogy a telepítés után esni fog az eső.

Egy szép kert

2009-05-03T18:46:00.000+02:00

Kőszegen a várban van egy kis hangulatos fűszerkert és egy szép kis kézműves bolt. Nagyon hangulatos mindkettő. Még, ha nem is vásárol az ember, jó körülnézni.

Még a növények többsége nem vagy csak alig hajtott ki, de a kert már így is különleges hangulatot nyújtott.

Locsolgatás

2009-04-30T18:43:00.002+02:00

Üdvözöljük a kert új lakóit, szépen elkezdtek kitörni a sárgamuskotály oltványok. Remélem, nemsokára esik az eső, mert csont száraz minden és nagyon kellene az új jövevényeknek.

Ezért, hogy biztosabb legyen a helyük, megpróbáltam egy kicsit megöntözni őket. Megtöltöttem a kocsit vizes ballonokkal és lerobogtam a szőlőbe. Először vödörrel próbálkoztam, de úgy túl gyorsan szétfolyt a víz, nem jutott le a gyökerekig. Ezért a nyolc kannán az alsó csapot használtam az öntözésre, mert szépen lassan csordogáló víz egy helyre tudott koncentrálódni, így talán mélyebbre jutott a víz, bár jóval tovább tartott.

És persze itt vannak a régiek, az öregek. Szépen jönnek a hajtások, gyönyörű az egész tábla.

Tízezer

2009-04-29T18:37:00.002+02:00

Ennyiszer kattintottak a blogra, ki véletlenül – ki rendszeresen. Örülök, hogy a heti rendszerességgel 200 fölött van a látogatók száma, még akkor is, ha nem tudok minden héten beszámolni a szőlőben történtekről. A borászat témakörében is publikáltam tapasztalataimat és az időközben megszületett Andris új fényt hozott életünkbe.A visszajelzésekből, kommentekből sok tanulság és dicséret jött, ezúton is köszönöm a hozzászólásokat.

Pótlás, telepítés

2009-04-27T18:34:00.001+02:00

Amikor felmértem a tőkék állapotát és a fajtaeloszlást a szőlőben, igen változatos szerkezetet tapasztaltam. A tőkehiány soronként 15-20, a régebbi pótlások során az eredetileg teljesen Muscat Ottonel területre került Chasselas 30-40 tőke, Piros szlanka 20 tőke, Pölöskei Muskotály 30-40 tőke, ezen kívül néhány érdekes csemegeszőlőt is találtam itt-ott elszórtan. A hiányok és a számomra nem megfelelő fajták összességében majdnem elérik a 30 %-ot, Chasselas-t még enni se szeretem, a Pölöskeinek meg nagyon hosszú az érési ideje, inkább csemege, mint borszőlő. Elhatároztam, ezen idővel változtatok. Ennek következménye, hogy kivágtunk az ősszel két és fél sort. Ide majd Hárslevelű kerül, de erről majd később.Az első négy sorban megtartom a muskotály fajtákat, csak idővel szeretném elérni, hogy az Ottonel helyett a Sárga Muskotály kerüljön túlsúlyba. Egyelőre a kiszáradt vagy kivágott tőkék pótlására tettem kísérletet.Pénteken vettem 50 darab Sárgamuskotály oltványt Abasáron. Beáztattam őket egy napra, és vasárnap reggeli után felszerelkeztem 150 liter vízzel, 50 karóval, ásóval meg egy pár vödörrel, és indultam telepíteni.
Itt vannak a delikvensek.
Gödrök kiásása az agyagos talajban nem egyszerű feladat. Minden egyes centiméterért keményen meg kellett küzdenem. A teteje száraz, szinte szikrázott az ásó, olyan kemény volt. Lejjebb a nedves agyag foglyul ejtette az ásót, alig lehetett kihúzni. Kábé 40 centi mély gödröt ástam és az aljáról kiszedett földet félre raktam. Nem az került vissza a gödörbe ami ott volt, hanem a fönti tápanyagban gazdagabb humuszosabb rétegből lapátoltam vissza.

Becipeltem a vizet meg a visszavágott gyökerű oltványt a tett színhelyére.

Kicsi víz ment a gödör aljára.

Ebbe állítottam az oltványt és beszórtam a körülötte lévő port.

Jól beöntöztem az egészet, így a híg sár teljesen körbefolyta a gyökereket.

Megvártam, míg elissza a vizet a föld.

Jól betemettem, hogy csak az oltott rész látszott az egészből.

Négy gödör kiásása, a víz behordása, az oltványok beiszapolása és betemetése 20 percig tartott. Vízért is el kellett mennem egyszer, így az 50 darab oltvány eltelepítése 6 óra kemény munkával sikerült. A végén már görcsöltek az izmaim ásás közben, és azt sem konstatáltam örömmel, hogy a végén kellett a legmesszebbre hordanom a vizet.

Ajánlom

2009-04-23T14:11:00.001+02:00

http://www.tokestarsak.hu/

Metszési munkálatok

2009-04-09T16:23:00.004+02:00

Félig-meddig bal kézzel pötyögöm soraim, mivel a metszés kissé megviselte a jobb kezem. Még a pisilés is nehéz. Két nap szabit vettem ki, és az volt a tervem, hogy jó korán kimegyek a hegyre és tolom neki “látástól Mikulásig”. Első nap a terv dugába dőlt. Jót aludtam a szabadság tudatában, együtt reggeliztünk, majd dél volt mire kiértem. Sötétedésig vágtam a vesszőt, aztán mentem a pincébe, hogy Húsvétra legyen bor.
Második nap, már amikor Andris 6:00-kor átkérte magát az ágyunkba, akkor felkerekedtem, fél nyolckor kezdtem neki és már akkor is nehezen járódott be a kezem.
A szomszédban Feri bátyó traktorozgatott, húzta ki a vesszőt a sorok közül. Pihenésképpen jól elbeszélgettünk a borokról meg a mezőgazdaság helyzetéről – nagyban nyomja, 200 hektáron gazdálkodik - és megbeszéltük, hogy ősszel mehetek hozzá szüretelni. Jó helyeken vannak az Öregnek szőlői, nyolc hektár, különböző fajta. Megdumáltuk, hogy amikor szüretelnek, mehetünk hozzá válogatni. Hol lehet még ilyet? Leszedhetem a legegészségesebb, legérettebb fürtöket, azt hiszem, ezt hívják dűlőszelektált bornak. Na, majd meglátjuk!

Amikor már nagyon fájt a kezem, meg már nagyon bosszantott, hogy pofán vág a lerángatáskor a vessző, nekiláttam a kötözésnek. Idén beszereztem egy kötöző gépet, ami nagyban meggyorsította a munkát. Praktikus egy jószág. A dróthoz odafogott vesszőt egy szalaggal körbeveszi, majd összetűzi és elvágja a szalagot. Sötétedésig tűzdeltem a frankó kis masnikat. A darabolással teljesen készen lettem, de a kötözésből még maradt pár sor.

Még hátra van a támrendszer javítása. Minden oszlop végkikötését ki kell cserélni, és a drótokat feszesre húzni. Néhány uszög is hiányzik, és van ahol a drót is el van szakadva. Van három megdőlt oszlop, és néhány támasztókarót is ki kell cserélni, mert elkorhadt. Lesz ezzel még munka bőven.

Helyzet a pincében

2009-03-21T22:50:00.007+01:00

A pincesor egyik legkisebb pincéje az enyém. Ezt tudtam, amikor megvettem, de nem volt másik eladó hasonló árszinten. Ennek hátrányai most jelentkeznek igazán. A szőlő feldolgozását még meg lehetett oldani a pince előtti placcon, az erjedés is szépen lezajlott odalent és a bor fejtését is meg tudtam oldani. A gondok a már elkészült borok elhelyezésénél kezdődtek. Hová rakjam a lepalackozott borokat. Haza nem hozhattam. A konyhában ötnél több nem fér el. Az itthoni kis pincében kb. még harminc fér el jó esetben.

Adódott a pince hátsó fala, mint tárolási potenciál, de ott éppen az üres hordók laktak. A pince jobb oldalán eddig a különböző pincemunkákat (hordómosás, szüretelőkád mosás) végeztem. A régi ászokfáim három méter hosszúak és elég korhadtak voltak, de a hordók új helyén csak két és fél méteres ászokfa fér el. Az új ászokfákat már egy ismerőssel levágattam ősszel akácfából, és most csak téglára kellett őket rakni. Az anyagmozgatáshoz igénybe vettem Kokó barátom izomerejét is, így emeletesre pakoltuk a hordókat. Az emelet alátámasztását egy újrahasznosított padláslépcső szolgálja.

A tároló polc ötletét Szőlősgazda (Rambo) blogjáról loptam, csak a nedves körülmények miatt kicsit átkonfiguráltam. Az alapot egy a pince kövére szórt murva réteg szolgáltatja, majd erre kerültek a kisméretű téglák. Erre tettem az első sor kültéri padlólécet. Három 14 cm széles léc került egymás mellé, ez adja a polc szélességét. A tartó szerep a blokktégláknak jutott, a széleken 25X44 –es monstrumok. A közepén az elválasztás a 10 cm széles válaszfal téglákkal oldottam meg, ezek 50 cm hosszúak.

A pince hátsó fala még csak véletlenül sem közelít az egyeneshez, ezért a polcokba be kellett iktatnom egy hátsó támaszfalat, hogy az üvegek ne tudjanak hátracsúszni. Ezt is kültéri padlólapokból formáltam meg, csak itt 50X50-es lapokat használtam. Az eddig lepalackozott borokat bepakolva egész szép látványt nyújt.
A borokat egyforma palackokba töltöm, ezért valahogy meg kell majd különböztetni, melyik édes vagy száraz. Ezt majd a kapszulák eltérő színével jelzem, ha valaha kerülnek kapszulák a borokra. Addig is kaptak egy cetlit, hogy az adott polcban mi van.

Anyu karácsonyfának töves fenyőt vett és most jött el az ideje, hogy elültessük. A telken van néhány satnya gyümölcsfa, és ezeknek a fele már rég kipusztult. Az egyik helyére beültettem a kis fenyőt. Remélem szépen kihajt és megerősödik az új helyén.
Andris ma felállt a járókájában és már hétfő óta négykézláb teker. Bejárta már az egész házat.

Szőlő és a telek elhelyezkedése

2009-03-11T18:12:00.001+01:00

Nem írtam még arról, hogy mégis hol helyezkedik el a szőlő. Azt persze már írtam, hogy a Mátra lábánál Gyöngyöstarjánban, de itt mégis hol. A közelebbi földrajzi neve a dűlőnek a Sántakaszálás, ez persze nem szerepel a térképen, de mindenki így hívja a területet.
A műholdképen bekereteztem a szőlőt, és mivel háromszög alakú a telek, azt is beháromszögeltem. Mindkettő mellett közvetlenül ott az erdő, ami nekem nagyon fontos (alföldi gyerek hegyi erdőbe vágyik). A domborzati magasságvonal 300m, és mindez a Világos-hegy lábánál.

A szőlő szempontjából az erdő több szempontból is jótékony hatású. Először is tápanyag és vízmegtartás szempontjából. A szőlő felé lejt a hegy, így a leesett csapadék az erdőn lassan átszivárogva és tápanyagokat felszedve a szőlő gyökerénél vonul le a mélyebb fekvésű területek felé. Másodszor hőmérséklet szabályzó, mert a hűvös erdő kicsit egyengeti a hőmérsékleti ugrásokat, főleg hőségnapokon. Harmadszor az erdőben vércsék laknak, ezért a környéken nem láttam még seregélyt.
Van egy kicsi hátrány is. Az erdőben lakó vadak egy kicsit csipegetnek a termésből, de ez vadriasztóval mérsékelhető.

Nem mindegy, hogy a szőlőt mennyi stressz éri. Mennyi emberi szennyező forrás van a környékén vagy forgalmas út mellett fekszik e. A termés nevelés azt mondják nagy stressz a szőlőnövénynek, nem jó, ha még ezt más is tetézi. Ez a terület az erdő mellett, távol minden gyártól és úttól, csak a kőbánya van szennyezőforrásként jelen, de az is kellemes távolságban (3km).
A telekről igen jó kilátás nyílik Gyöngyösoroszi felé az egész völgyre, és ha sikerül kordában tartanom rajta a csipkebokrok burjánzását, akkor idővel egy szép kertet és kellemes pihenőhelyet varázsolok az egészből, remélhetőleg nem csak a magam örömömre.

Favágás és Metszés

2009-03-03T19:41:00.001+01:00

Kicsit hanyagoltam az írást mostanában. Ennek oka, hogy elmentünk síelni. A megelőző időben előre dolgoztam, hogy elmehessek szabadságra, most meg a maradékot próbálom letudni.
Még a nagy fagyok idején kimentem a szőlőbe és a környező erdőt egy kicsit visszavágtam. A kis motoros fűrész nehezen birkózott meg a nedves akáccal vagy én nem vagyok elég rutinos favágó. Nem könnyű feladat a nagy tüskéket kikerülni.

Azt terveztem, hogy a tavalyi szívásból okulva, idén még fagyos talajviszonyok mellett megmetszem a szőlőt. - A tavalyi szívás a márciusi metszés alatt a felázott agyagos talaj nyakig rám ragadt. - Egy sort megmetszettem, de az agyag nem volt annyira fagyos, hogy kényelmes legyen járni rajta, viszont rendkívül átfagyott tőle a lábam.
A metszés most is márciusra marad, és megint beragadok a sárba.

A metszőollókat fertőtlenítem metszés közben, hogy egyik esetleg fertőzött tőkéről ne hurcoljak tovább betegséget a másikra. Na azért a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ha pihenni akarok egy kicsit, akkor kisétálok a fertőtlenítőben ázó másik ollóért, nem tőkénként fertőtlenítek. Nagyon nagy gond nem lehet, mert a beteg tőkéket még a nyáron kivágtam, és ki is vittem a szőlőből.

Palackozás házilag

2009-02-09T18:12:00.003+01:00

Szép dolog, ha az ember a saját borát adja ajándékba, de meg kell adni a módját. A palackozás bizony eszközigényes, macerás dolog. Az eszközöket lassanként beszereztem, amikor valamiért be kellett mennem egy szaküzletbe, akkor mindig valamit vettem hozzá. Így lett kézi dugózóm, sterilizálóm, csepegtetőm. A kis mennyiségű palackozáshoz nem kell töltő gép, én egy kis tartályból töltögettem az üvegeket.
A palackokat elmosogattam, majd törzsoldattal és borkősavval sterilizáltam. Mivel nem szűrtem le a bort eddig, és borkőre is csak egy hidegkezeléssel stabilizáltam, akinek adtam belőle, annak a lelkére kötöttem, hogy rövid időn belül igya meg. Így nem a sok évig érlelni kívánt bort palackozza az ember.
A konyha a legsterilebb helység, és Andi nem örült, hogy elfoglaltam a palackozáshoz, de azért segített dugózni a megtöltött palackokat, és a kapszulákat is rázsugorította az üvegekre. Egy délután végeztünk 100 üveggel. Andris is kivette a részét a melóból, addig nyüszögött a járókájában, amíg ki nem vettem és a karomban nézhette, ahogy mosom a palackokat. Húsz perc múlva édesdeden bealudt.
Kapszulázót még nem vettem, de javasoltak egy nagyon egyszerű, de kitűnő módszert. A kapszulát az üveg nyakára húzva, forrásban lévő vízbe mártva, a kapszula szépen rázsugorodik az üvegre. Köszönet a borászati üzlet eladójának.

Mindent tartályba

2009-02-06T14:12:00.007+01:00

A derítés után az aljról lefejtett bort az új tartályokba szivattyúztam. Így a betérő ismerősöket tükrösen tiszta borral tudom kínálni, úgy hogy nem kell félnem a darabban tartott bor kellemetlen ízének és hatásainak – barnatörés - megjelenésétől.

A fejtés nem volt zökkenőmentes, mert közben tönkrement a szivattyúm, úgyhogy Jancsi-bátyó kölcsönszivattyújával fejeztem be a műveleteket. A Bertából az utolsó 50 litert vödrözve szedtem ki, amúgy is nyílt fejtést végeztem, hogy csökkentsem egy kicsit a ként a borban.

Az új tartályokhoz még nem kaptam meg a pumpát, de megoldást találtam a problémára. Egy motorszelepet helyeztem a kivezetett csőbe, és ezen keresztül mini kompresszorral felfújom a szilikontömlőt kb. 1 bár nyomásig. Remélhetőleg nem enged le sehol a rendszer. Ha autóknál működik itt is, illene neki.

Szép tiszta, illatos bor került a kádba, és miután elmostam a tartályt, vissza is került belé. A mennyiség viszont elszomorított csak 300 liter volt benne, az utolsó hordóból még 150 liter jött hozzá mert hatvan litert lepalackoztam.

A bűnös szivattyú, majdnem elrontotta az egész fejtést, mert a leálláskor visszafolyó bor felkavarta kicsit az üledéket.

Hordók kevés borral az aljukban lekénezve várják a következő szüretet.
Andris ma négykézlábra állt, és kicsit rákattant a boromra:

http://picasaweb.google.com/samulaci/20090207_holloko#5300118232409168690

Izisz és Neftisz

2009-02-02T16:38:00.005+01:00

Két új tartály került a pincébe. Vasárnap reggelt az Apósom rám áldozta és segített levinni a két tartályt, amit előzőleg szépen elmostam és a porvédő tetőn lévő lyukat lezártam egy-egy parafa dugóval. Ezek a lyukak a kotyogó elhelyezését teszik lehetővé, lehet bennük erjeszteni.

Lábon álló 300 literes jószág mindkettő, az egyik 3 csapos a másik meg egy. Eredetileg mindkettőnek 3 csaposnak kellett volna lennie, de valahogy a megrendelés félre ment. Szívességi szállításról lévén szó nem panaszkodom, mert az ára így majd kétharmada a magyar piaci árnak. Először parafinos tetővel kaptam meg, aztán a szilikon tömlős tetőhöz nem kaptam pumpát, amit még most is várok. Szóval nem zökkenőmentes a beszerzés.

A szikla egyenetlenségeit tégla alátámasztással áthidaltuk, mielőtt bor kerül beléjük, úgyis vízszintezem őket.

A beléjük szánt borokat némi Bentonittal kevertem össze, így derülnek egy-két hétig. Remélhetőleg szépen letisztulnak, és az esetleges palackozást várják a tartályban.

Az új lopót végre lefényképeztem, szép, díszes és pohártöltéshez jól használható.

Töltögetés

2009-01-26T22:33:00.000+01:00

A hordóban tartott bor a hordó pórusain keresztül kis mennyiségű levegővel érintkezik. Ez a folyamat segít érlelődni, testesedni a bornak. És ezért párolog is a hordóból. A darabban tartott hordóban pedig rosszul is alakulhat a bor sorsa. Megjelenik az úgynevezett darab íz, vagy legrosszabb esetben virágosodás indul meg a tetején. Az illósavak pedig nem tesznek jót a bor élvezeti értékének. Ecetet salátára önt az ember, nem boros pohárba. A hordókat rendszeres időközönként töltögetni kell, hogy mindig tele legyenek.

Hordóban van még az első szüretből egy hordónyi (225 liter), a második szüretből egy hordónyi, ami félédesre forrta ki magát, és a vörös bor, ami még nagyon nem hozza azt, amit elvárnék tőle. Három hordót kell töltögetnem, és ehhez a töltőanyagot az úszófedeles tartály szolgáltatja. A vörösnél külön üvegekbe tettem félre a töltésre szánt bort.
Elvittem a fényképezőgépet, de a nyavalyásnak pont ott merült le az aksija. Így jól nem tudtam megörökíteni az új lopómat és a pince jelenlegi állapotát. A pincében állandó helyhiánnyal küzdök. Szeretnék kialakítani egy palackos borok tárolására alkalmas részt, de egyelőre, nem nagyon tudom hová lehetne elhelyezni. Talán a hátsó falhoz lehetne rakni a trezort.

Tél és dió

2009-01-07T13:55:00.006+01:00

Amikor megszületett Andris úgy gondoltam ültetek neki egy fát. A dió tűnt a legalkalmasabbnak. Úgy volt, hogy kapok az egyik kollégámtól egy csemetét, de az ama fa metszése derékba törte az ígéretes jószág karrierjét. Körülnéztem a neten, és jobbnál jobb magyar nemesítésű fajtákat találtam. Dr. Szentiványi Péter által nemesített fajták tetszettek. Melóhelyemre vezető úton több faiskola is van, így a legszimpatikusabba betértem és vettem két tő Alsószentiváni diófát. (alig fértek be a kocsiba a kicsikék)
Még a fagyok betörése előtt felszerelkeztem ásóval , vizeskannával, kötözővel és karóval. Egyik fát a telek végébe a másikat a szőlőben az erdő felöli oldalon a sorvégére ültettem. Beiszapoltam, kikötöttem és reménykedek, hogy megmaradnak az új helyükön. A tavaszi telepítés során a támrendszert úgyis fel kell újítanom, és az oszlopot áthelyezem.

A szőlő is eltette magát télire. A vesszők beértek és nyugalmi életszakaszban pihennek.

A szántást Jancsi bátyó megcsinálta, és így a csapadék könnyen le tud jutni a mélyebb rétegekbe. A szőlőben tavaszig nincs teendő.

Le a seprőről

2008-12-15T09:33:00.002+01:00

A novemberi szüret eredményét fejtettük le a seprőről tegnap Apósommal. Azt terveztem, hogy mindent gyorsan kiszivattyúzunk és ebédre már otthon is leszünk. Ember tervez…
Négy hétig nagyon lassan erjedhetett az anyag, mert közben 10 fokra hűlt a pince hőmérséklete. Ez azt eredményezte, hogy még jelentős cukor maradt a borban. Ez nem nagy baj, mert egy részét édesnek is szántam, tudjon mit inni Zozó nálam. Ezért egy hordót üvegballonokba fejtettünk, és ezeket, a ballonokat fölraktuk a pincesípba. Itt jóval hidegebb van, és a hideg leállítja a további erjedést.

Egy hordónyi lett a kései szüret száraznak szánt része. Sajnos itt megjelent egy kis kénhidrogénes jelleg az erjedésben. Nem volt túl erős, de mégiscsak benne volt. Ezért nyíltan fejtettük, és jól meg is szellőztettük a tételt. Kapott egy alapkénezést, és visszakerült egy tiszta hordóba. Itt fojtatja tovább a fejlődést. Szépen lassan szárazra erjed.
Karácsonyra letöltöttem a tartályból kb. 150 liter újbort. Nagyon szépen letisztult, és a kénezés utáni sértődés is elmúlt, mert visszatért az illata is. Így belefért a tartályba az a hordó, ami az előző fejtéskor még kimaradt. Ez a hordóban sokkal lassabban tisztult, mint a többi a tartályban, és most, hogy jól fölkavartam a tartály tartalmát, ismét várhatok egy hónapot, hogy szépen leülepedjen a bor.
A vöröset is leszedtük az aljról, és sajna ez is kénhidrogénes lett egy kicsit. Ezt is levegőztettük egy félórát, meg kapott ként is. Egy hordó és egy ballon telt meg vele. Ebből iható bor szerintem csak húsvétra lehet.

Tátra

2008-12-10T21:01:00.001+01:00

Ha tehetjük, minden nyáron elmenekülünk a hőség elöl. A Magas Tátra mikroklímája és túraútjai nagyon jó hatással vannak nyúzott idegrendszerünkre. A látvány sem utolsó, és az erdők szaga is isteni.
A Tátra turistaútjai eszméletlen jól karbantartottak, úgy tele van jelzésekkel, mint egy kifestőkönyv.

Szállás olcsón viszont csak relatíve messze van az érdemi útvonalaktól. A tátra-lomnici kempingben szállunk meg, általában ami az elektricska állomásától huszonöt percre van gyalog. Ez a plusz huszonöt perc gyaloglás már pont nem kellene egy hegymászás és vonatozás után, de semmi nem lehet tökéletes.
A Lengyel-nyereghez vezető úton gyönyörű tengerszemek mellett mentünk, sziklákon ugráltunk, és bosszankodtunk, mert a láncos részen kifogtunk egy bénázó Lengyelt, aki úgy be volt sz**va, hogy minden lépést a társa segítségével tudott csak megtenni, ezért alig haladt.

A Nagy-Szalóki csúcsáról a kilátás csodálatos, csak oda fölcaplatni az elmepróbáló feladat. Az ember mindig azt hiszi, hogy már csak addig a csúcsig kell elmenni és felért a tetőre, de nem. Kiderül, hogy még három hupli van amit meg kell mászni. Lélekölő egy jószág, de nagyon szép.

Az Absint egy ütős likőr, a művésztársadalom nagy ihletője. Csúnya kinézetet tud okozni, fogyasztása még kis mennyiségben sem ajánlott (ami jó az vagy erkölcstelen, vagy egészségtelen, persze itt is a méret a lényeg). Kupakba töltve jól lehűtött állapotban legurítható. Magyarországon nem nagyon forgalmazzák, valami mondvacsinált drogtartalom miatt, de a Szlovákok még a tavaikba is ezt töltik, lásd a mellékelt képeket.

Préseltem

2008-11-21T00:06:00.008+01:00

Kedd reggel álltam neki a préselésnek. A szivattyút beüzemeltem, a préskosarat összeraktam és elkezdtem belevödrözni a csodálatosan krémes matériát. A kétszeres darálás meghozta az eredményt, nagyon könnyű volt a lékinyerés. Kicsit több mint háromszáz liter cefrét tudtam betölteni a préskosárba egyszerre, közben a kicsorgó must ment egyből a hordóba. 19,5 mustfokot mértem.

Két adagban kipréseltem az egészet, három hordó és egy 50-es üvegballon lett forrás híján tele. Az edényeket kotyogóval zártam le, és a pötyögés meg is indult estére. A törkölyt sittes zsákokba pakoltam, ha lesz időm, leviszem Nagybátyámnak, hogy jó pálinkát főzzön belőle.

A vörös is présbe került. Gyönyörű színe lett, a 10 napos héjon erjesztés megtette a magáét. Egy hordó és egy ballon telt meg vele.

A tartályban szépen tisztul a bor a gravitáció és a kén jótékony hatásának köszönhetően. Kóstolva kicsit vékonynak tűnik, de jól iható, kellemes gyümölcsös bor. Nem is akartam ennél többet tőle. Ha szép tükrösre letisztul már másnak is meg merem mutatni. A nagy dolgokat a most hordóba került tételtől várom. A három napos héjon ázás, a szép (rothadásmentes) szőlő, és a kései szüret meg kell, hogy hozza a kívánt hatást.
Ma Andris elkezdett hasról megfordulni! :-)

Szüret Reloaded

2008-11-17T10:30:00.006+01:00

Szép novemberi reggel volt, amikor nekiláttunk a maradék három sort megszabadítani nemes terhétől. A munka egy kis cseresznyepálinkával indult.

Az első tíz percben sikerült a szüretelőollóval elvágnom a kezem, ezzel megpecsételtem az egész napi bénaságom. Még nyolc ládát sikerült szereznem, meg egy viszonylag nagy utánfutót kaptam kölcsön, amire tizennyolc ládát tudtunk rápakolni egyszerre. A szállítási nehézségek ezzel megoldódtak. Gyönyörűen beért, szépen töppedt szőlőt szüreteltünk. A szedőknek kiadtam utasításba, hogy a rothadt szemeket vágják ki, vagy az egész fürtöt dobják le a földre inkább, ha úgy ítélik meg, hogy menthetetlen. A Pölöskei Muskotály tőkéket külön leszüreteltük, és ezt vitték haza a szüretelők enni. Azt a pár tőke Sárga muskotályt, ami van, azt beleraktuk az egyvelegbe. Majdnem leszedtük az egészet mire megteltek a ládák és az első adaggal elindultam a pincéhez. Áron és Kokó jött be darálni, velük állítottuk be a feldolgozó sort.

Az első kádba lebogyóztuk a fürtöket, a másodikra átrakva a zúzó-bogyózót, még egyszer átdaráltuk a cefrét, és ebből a kádból került le a pincében lévő kádba, hogy itt aludja háromnapos álmát, amíg kedden kipréselem. Cefreszivattyúm még nincs, úgyhogy a vödrözéshez beállítottam Anyut és a húgomat. A kádakat nem raktuk teljesen tele, mert az erjedés valószínűleg beindul a hosszú héjon ázás során.

Kapott a cefre egy kis anyaélesztős beoltást is nehogy elinduljon rossz irányba az erjedés. Kicsit megszórtam a tetejét borkénnel és letakartam fóliával, a muslicák ellen, meg talán így kevesebb levegő éri a cefrét és nem ecetesedik be. Kábé 700 liter cefre lett, mustfokot még nem mértem. Négy óra után már végeztünk is mindennel. És még a bogyózó műanyag hajtókarja is kibírta a napot (jövöre megcsinálom motorosra, mert még a végén túl kigyúrtak leszünk). Sötétedéskor elindultunk haza.

Kedden és szerdán préselek, nem lesz kis meló.

Fejtegetés

2008-11-14T13:03:00.009+01:00

Nem babot fejtettem. Három hordó tartalmát küldtem Bertába, oly módon, hogy minél kevesebb levegő érje. Berta belsejében elégettem egy kénlapot, és a fejtőcsövet a legaljáig levezettem, hogy ne zúduljon, hanem csak szépen emelkedjen a bor. A porvédő tető csak annyira volt nyitva, hogy a cső beférjen.

Kábé ötszáz liter tejfehéren pompázó illatos bor. Kapott egy kis ként is, négy deci törzsoldatot. Ez segíti a letisztulást, de még nem nyírja ki az esetleg dolgozni akaró élesztőket. Ha van még benne cukor, azt még szépen lassan lebontják, és a gravitáció áldásos hatásának köszönhetően a tartály aljára süllyednek az egyéb zavaró lebegő izékkel egyetemben.

Kipróbáltam a lapszűrőt is. Szép tiszta bort kaptam eredményül, csak iszonyat lassan. Négy liter bor tizenöt perc alatt. A történethez az is hozzátartozik, hogy a szivattyú, nyomás alatt enged. Ezt ki kell majd javítanom.

A hordómosás nem egy elegáns mulatság. Sajnos helyem sem volt igazán, mert a pince tele van a szüret kellékeivel. Két ládára felrakva lögyböltem el először aljborral, azután meg vízzel a hordókat. A megtisztulás után elégettem a hordókban fél-fél szelet ként. Így várják a következő szüret levét.
A seprőt hordóba gyűjtöm, és pálinkát fogok főzetni belőle.
A vörös is szépen erjed, és a kis szivattyú is kevergeti az anyagot. Színben egyenlőre itt tart.

Saját boromból iszom a fröccsöt. Szép az élet!

Kis Vörös

2008-11-10T11:00:00.009+01:00

Szombat reggelre összetrombitáltam néhány segítőt, és nekiveselkedtünk a vörösborkészítésnek. A szőlőt Zolitól vettem, akinek a Cabernet Sauvignon-ja az én szőlőmtől néhány száz méterre van. Négyszáz kiló szép apró bogyós szőlővel érkezett, meg egy tavalyi tramini-sárgamuskotály cuvée-vel amit megkóstolva elsőre azt mondtam, hogy egy csuda karakteres olaszrizling. A történetét meghallgatva, nem is csodálkozom a tévedésemen. A 26 fokos must idén nyáron ismét erjedésnek indult, és ennek az eredménye lett ez az erősen alkoholos száraz bor.

Húsz láda szőlő ledarálása a kézi hajtányos zúzó-bogyózóval nem hosszú idő, de ez az apró szemű szőlő rendesen kapaszkodott a kacsba, ezért majd meg szakadtunk néha a tekerésben. Két láda után cseréltünk, hogy mindenki egyformán legyen kigyúrva.

A bogyózás utáni eredménnyel nem voltam teljesen elégedett. Nagyon egyben maradt a bogyóhús. Ezért még egyszer átküldtük az anyagot a zúzón.

Ezek után következett az érzékszervi vizsgálat, finom volt a must. 18 fokos kellően savas.

Levödröztük a matériát a pincében neki kialakított helyre, ami két 220 literes hordóból állt.

Ezekben maradt 40 cm hely, ez elég lesz a forráshoz. A cefrét műanyaghálóval és deszkával leszorítottam, és a hordó oldalához kötözött léccel az egészet lenyomtam. Ennek az értelme az, hogy a héjon áztatás során kiáznak a héj alatt található tasakocskákból a tanninok és a színanyagok, de az erjedéskor keletkező széndioxid kinyomná a bogyóhéjat a folyadékból, az beecetesedne és elrontaná az egészet.

Egy mini szivattyút is beleépítettem a rendszerbe. Ennek a szerepe az, hogy időnként a folyadékot egy kicsit megmozgatja. A tetejét pedig a muslicák ellen lefóliáztam.

Berta a helyén

2008-11-06T14:51:00.005+01:00

Apósommal vasárnap elhelyeztük a pincében. A belépéskor kicsit uralja a látképet.

Az előkészítés egy alapos trisós átmosás és egy magasnyomású mosóval való öblítés volt. A szilikon tömlő felhúzása az úszófedélre nem a legkönnyebb feladat. Melegvízbe áztattam és még így is megküzdöttem vele. Egyedül nem tudtam mozgatni a terjedelme miatt a tartályt, pedig nem egy súlyos jószág. Kábé vízszintesre beállítottuk és leszedtük róla a gyári fóliát. Egy kénszeletet elégettem benne, úgy, hogy a porvédő tetővel lezártam a tartályt.

A hordók még mindig pezsegnek, ezért kellett a ként égetni benne, nehogy megtelepedjen benne valami nem oda illő penészcsalád, a fejtésig. Idén valahogy nagyon sokáig forrnak a borok, és nem csak nálam. Elvileg 3-4 hét alatt illene kiforrnia, de már a hatodik hete dolgozik, és még szerintem, van egy hét a befejezésig.
Márton napra már lehet, hogy meglesz, de csak tejfehér murciként képviselteti magát az ünnepi asztalon.
Megkóstoltam tegnap két üvegballon és egy hordó tartalmát, a hordó nagyon tetszett, szinte semmi cukrot nem éreztem már, szép kerek íze volt. A ballonnal már nem voltam ennyire elégedett. Éreztem bennük valami kesernyés nem odaillő ízt, és jóval több cukrot. Teljesen külön kezelem ezeket, nehogy azt is elrontsa, ami jó. Az üvegeket eredetileg a hordók töltögetése miatt vetettem be, de úgy néz ki, hogy azt a tartályból fogom inkább megoldani.
Egy hordót jelenleg is külön kezelek, ebben az egy napig héjon áztatott must-bor van. Ettől várok egy kicsit intenzívebb illatot és erősebb karaktert. Ezt egyelőre, nem tudom tartályba fejteni, ezért a hordót majdnem teletöltöttem, még mindig kotyogóval zártam le, és várom, hogy befejezze a forrást. Ekkor finoman lekénezem, és hagyom állni, tisztulni egy kicsit, és ezután fogom átfejteni, vagy hordóba, vagy tartályba, ha addig sikerül beszerezni egy kisebb tartályt.

Nagybátyámtól kaptam néhány pincefeliratot, kezd otthonossá válni a pince.

Kövér Berta

2008-10-30T10:49:00.003+01:00

Tegnap elmentem egy 620-asért. Kölcsönkértem egy viszonylag nagy autót és elrobogtam a megbeszélt találkára, meló után. A méreteken kicsit meglepődtem. Láttam már sokféleméretű tartályt, 600 literest is, de egy pincébe vagy feldolgozóba beállítva jóval kisebbnek tűnik, mint amikor be kell rakni azt a kocsiba. Kis forgatás és helyezgetés árán, pont befért, úgy hogy a lábak közrefogták az ülésemet.

A tartályról: Letina PZ 620l úszófedeles gumitömlős zárású. A tartályon 3 db krómozott, fél colos csap van középen és alul elhelyezve. A középen lévő csapról hamarabb lehet kóstolgatni a tisztuló bort. Másfél méter magas és 80 cm átmérőjű. Az alja enyhén kúposra van kiképezve, egy csappal a legalján. Így a teljes kiürítése a tartálynak sokkal könnyebb.

Amit bele töltök:
Négy hordóban forr az a bor, ami nem kapott hosszú héjon áztatást. Nem várok tőle sokat, csak egy kellemes “beszélgetőbort” szeretnék belőle. Ezt nem akarom túl sokáig fahordóban tartani, nehogy megfogja az ízét. A muskotálynak nem feltétlenül áll jól a fa íz vagy a csersavasság.
A napokba kimosogatom, összerakom az úszófedelet és kipróbálom. Csak akkor viszem le a pincébe, amikor belefejtem a bort, mert nem nagyon tudom egyedül mozgatni a jószágot.

Prominens vendég

2008-10-27T09:28:00.006+01:00

A zajos erjedésen átesett a bor. Ez a ballon oldalán lerakódott habmaradványokból látszik. Egy hét és teljesen kiforrja az összes cukrát. Ekkor lefejtem a durva seprőről és kap egy alapkénezést. Hagyományosan ilyenkor teletöltik az edényeket és hagyják állni a seprőn még egy hónapig, vagy Karácsonyig, de ez azt eredményezi, hogy a durvaseprőben bomlási folyamatok indulnak meg (megrohad), és nekem senki nem fogja bemesélni, hogy ennek a melléktermékei jót tesznek a bornak.
Az üresen árválkodó vörösboros hordót lekéneztem, ha minden jól megy, akkor pár hét múlva kap egy kis tartalmat is.

Tegnap rendbe tettem a törkölycefrét is. Nagy műanyaghordókban érlelődik hátul, és a hideg miatt már leállt az erjedése, úgyhogy teleraktam a hordókat, a tetejüket megszórtam borkénnel és lezártam légmentesen. Tavasszal figyelnem kell rá, hogy ha újra beindul az erjedés, nehogy szétnyomja a hordókat.

Pénteken díszkísérettel megérkezett a pincém eddigi legprominensebb látogatója. Ebédjét ott fogyasztotta. És mindennel teljesen elégedett volt.

Irtás

2008-10-20T17:48:00.008+02:00

Nem vagyok időmilliomos. Ezért be kellet látnom, hogy a mostaninál nagyobb területet nem leszek képes megművelni és a megtermett mennyiséget sem tudnám hova tenni. Ez azt jelenti, hogy ha több fajtával szeretnék foglalkozni – és a levét inni -, azt telepítenem kell.

Az eredeti szőlőt még a hatvanas években telepítették. Az elpusztult Ottonel tőkék pótlására Chasselas (saszla) tőkéket telepített az előző tulaj. Ez nem a legjobb fajtaösszetétel.

Szőlőt persze vehetek minden évben, de a bor minősége alapjában, a szőlőben dől el. Nagyon sok verbális hozamkorlátozásról hallok, a hangsúly a verbálison van, mert gyakorlatban nem igen láttam a környéken senkit, aki ledobálta volna a termés felét még zölden.Ezért nekiláttam a fajtaváltás előkészítésének. Ki kell vágnom a régit (na nem az összest). A terv az, hogy két sor Chardonnay és két sor Olasz Rizling lesz telepítve egyenlőre.Ez nem a legkönnyebb munka, főleg, mert eltunyult irodista vagyok.

A munka jobb hatásfoka végett, elhívtam Lacát, hogy mozgassa meg egy kicsit a beállt derekát, Ő ásott Én vágtam. Egy ásónyom mélyen kiszedte a talajt és egy fejszével, jól odasóztam a gyökérnek. Jó esetben egy-két csapás elég volt.
Nagyon sok tőkének odvas volt a közepe, ezek szerintem nem húzták volna soká, amúgy sem.
A lerángatás a drótokról elég durva meló, mert lépten, nyomon beleakad az ember kezébe a vessző, kesztyűt meg elfelejtettem vinni. Amelyik tőke meg ránőtt a drótra, azzal nem nagyon tudtunk mit kezdeni, majd kisfűrésszel kell kivágnom belőle. Kihordtuk a kivágott tőkéket, és a karókat is. A karókat hazavittem, és ráérő időmben meghegyezem őket. Jók lesznek majd az új szőlőt támasztani.

A pincében szépen csendben forr a bor. Stabil 14 C fok van, és a széndioxid kiszellőzik, mert a gyertya szépen égett.

Levittem az új ászokfákat, ha majd lefejtettem a bort be is tudom rakni a hordók alá. Jó tartós akácfák.

A haverok megleptek egy préssel. Nagyon király, csak egy kicsit macerás lenne ezzel lepréselni az anyagot. A méret a lényeg.

Forr a bor

2008-10-09T11:20:00.009+02:00

Szépen lassan pezseg a hordó belseje, hallani amint a kicsi buborékok szétpukkannak.

Mivel nem használtam semmi adalékot, sem fajélesztőt, ezért az erjesztést a szőlő héjon élő élesztőgombák, vadélesztők kezdték meg. Az élesztő fene egy érzékeny jószág. Ahhoz, hogy dolgozzon és szaporodjon, kell neki cukor, vitaminok és megfelelő hőmérséklet. Persze még egy csomó létfeltétel van, pl. a kénszint, alkoholszint, nyomás, de ezeket nem részletezném.

Szóval ezek a kis jószágok, levegőmentes környezetben szépen zabálják a cukrot, és csak úgy mellékesen alkoholt állítanak elő (meg hőt és széndioxidot). Majd, ha elkezd fogyni a cukor, vagy túl sok alkohol keletkezik, akkor elpusztulnak és az életben maradtak elkezdik emészteni az elpusztultakat. Az elpusztulás során és az emésztés során is különleges íz anyagok kerülnek a borba.

Fontos tényező még a hőmérséklet. Ha túlságosan hideg van, akkor az élesztők lebénulnak, szaporodásuk leáll. A túl melegben meg elpusztulnak, ezért lehet forralással tartósítani a mustot. Ha egy illatos fajtánál nem szabályozott hőmérsékleten történik az erjesztés, akkor a távozó széndioxid túl sok illatanyagot visz magával. Az ideális az, ha 17 fokon szépen lassan erjed ki a must. A nagyok szabályozott hűthető-fűthető tartályokban erjesztenek, így garantálni tudják az állandó minőséget.

Mit csináljon a magamfajta mezei borászkodó? Vegyen jó drágán szabályozható hőmérsékletű tartályt, ha-ha! Pont nincs néhány millám erre. Viszont a pincémben 14 fok van állandóan, és a tételeket viszonylag kis méretben erjesztem (max 200 liter), ezért nem tud a cucc túl magas hőmérsékletet elérni. Úgy gondolom, hogy még a zajos erjedéskor sem fog 20 fok fölé menni, feltéve, ha lesz zajos fázisa az erjedésnek.

A hordókat kotyogóval zártam le, és amikor elfogyott a kotyogó, kénytelen voltam rögtönözni. A fejtőcsövekből és egy vödör vízből raktam össze házi kotyogókat. A lényeg az, hogy a széndioxid kijöjjön, és a levegő ne tudjon bemenni.

Szüret

2008-10-01T13:24:00.004+02:00

Na kérem, ez is mög vót!
Hétvégén leszüreteltük a muskotály kétharmadát. Rengeteg köszönet a segítőknek!
Szombat reggel kezdtünk neki a munkának egy kis reggelivel, kicsi borozással. Eligazítottam a szedőket, hogy csak a muskotályt szedjék, és ami rothadt, azt dobálják ki. (enni sem szeretném a rothadt szőlőt, nemhogy inni) Szerencsére nagyon szép volt a szőlő, csak az erdő felöli sor volt kicsit rothadt. Kicsit hűvös, de munkára kiválóan alkalmas időben, pillanatok alatt teleszedték a ládákat, úgyhogy rohanhattam be a pincéhez, és Imivel és Petivel megkezdtük a feldolgozást. A zúzó bogyózó jól vizsgázott, csak legközelebb kell neki egy villanymotor, mert a műanyag hajtótárcsa nem egy tartós megoldás, meg a tekerés hatására állandóan elmozdult az egész szerkezet. Amint kiürültek a ládák azonnal mentem vissza velük a szürethez, de nem voltam elég gyors, mert elég sokat kellett ácsorogniuk a szüretelőknek. Tanulság, kétszer ennyi láda és kétszer ekkora utánfutó kell legközelebb. És szükség lesz még egy szüretelőkádra is.A ledarált lebogyózott szőlő addig ázott héjon, amíg a másik szüretelő kád tele nem lett, úgy két órán át. Aztán egy nagyon gyors és kíméletes préselés után egyből ment a hordóba a lé. Így a nap végére négy hordó és egy 50-es ballon lett arasznyi híján tele.400 liternyi cefrét pedig ott hagytunk a kádakban héjon ázni (kicsi borként szórtam a tetejére), amit vasárnap préseltünk csak ki. Ebből is megtelt egy hordó meg két ballon.

Mivel a minőség a cél nem a mennyiség, és idővel sem voltunk nagyon eleresztve, ez az 1100 liternyi szinte színmust nagyon szép mennyiség. Nem is tudtam volna többet elrakni, megteltek az edényeim. A hordókat lezártam kotyogóval, lemostam a prést, összesöpörtem a pincét, elpakoltam az útban lévő dolgokat és rájuk csuktam a pinceajtót. Két hétig felé se nézek a pincének.Eredetileg vissza akartam hordani a törkölyt a szőlőbe, de erről lebeszéltek. Annyi lé maradt benne (szinte kézzel ki lehet nyomni), hogy érdemes lesz belőle pálinkát főzetni. Így lett 400 liter törkölycefrém is, ebből májusban remélhetőleg finom pálinka lesz. Eperfahordóban érlelem majd.

Szolgálati jármű

2008-09-11T13:37:00.001+02:00

Tizenöt lehettem. Festés volt nálunk, a bútorok összetolva a szoba közepére, mi a konyhában voltunk elszállásolva. Imi a piktor a külső ablakkereteket festette az utcáról létra tetején állva. - Amikor este elment, lenyúltam a létráját és gyakoroltam az oldalazva járást a létra tetején állva, de ez mellékszál.
Nagymamám ebben a felfordulásban ugrott be “pár szóra” – uszkve másfél óra csevely. Mint akkoriban falun mindenki, biciklivel közlekedett és a világháborús veterán cajgát úgy védte az illetéktelen kezektől, hogy egy spárgadarabbal –ami a csomagok rögzítését is ellátta – a csomagtartót odakötözte a fához. Persze a lopás gátló tökéletesen működött, mivel a legelvetemültebb bicikli tolvaj sem vette a fáradságot, hogy ezt a halom rozsdás ócskavasat elkösse. Akkor még két bejáraton lehetett a házba bejutni, és a festés miatt az utcára nyíló bejárati ajtó nyitva volt. Mama ezen át vágtatott be a konyhába. Apám az udvaron tevékenykedett, és a konyhaablakon kiszűrődő hangokból konstatálta, hogy itt van az anyósa. Kiment a kapun és a kikötött bringát eloldozta és betolta az udvarra, majd a ciroksöprűt a helyére kötözte akkurátusan ugyanazzal a spárgával.
Nagymamám, amikor végzett, ugyanazon ajtón ment ki az utcára. Kicsit sopánkodott, amikor söprűt talált a bicaja helyett, a piktor meg úgy röhögött, hogy le kellett jönnie a létra tetejéről nehogy leessen. Apám kicsit somolyogva csak annyit mondott, de hát Mama, ez a szolgálati járműve.

Temetés: Mindszent, szeptember 12. 11:00.

Apám

2008-09-07T18:27:00.005+02:00

Apám már nem kóstolja meg a boromat. 55 év adatott meg neki.
Jó, hogy még látta az unokáját.

Gusztus 20

2008-08-21T19:31:00.001+02:00

A darazsak elleni védekezés legegyszerűbb módja, ha csapdába ejtjük őket, ezzel csökkentve a számukat. Egyszerű műanyag palackokból készítettem csapdát, az oldalába fúrtam néhány lyukat és az aljába töltöttem cukros vizet. Kiakasztottam a napra.

További tevékenységem a szőlő kóstolására és a kivágott tőkék kihordására korlátozódott. Elégedett vagyok, szép is finom is, én biza szeretem a szőlőt.

A bogyók szép kövérek.

Chasselas

Döntsd a tőkét

2008-08-14T18:23:00.001+02:00

Attila (a József) sorai vörös érzelemtől csöpögtek, nálam ez most szó szerint értendő. Költőnk úgy másfél év alatt rájött, hogy kommunizálódni mégsem annyira jó. Én, meg amíg szőlővel foglalatoskodom (előreláthatólag életfogytig) mindig ki kell döntenem néhány beteg tőkét.

Az ESCA vírus által megtámadott tőkék levelei tigriscsíkosak, a fürtök bogyói beszáradtak, a vesszők egy része elszáradt. Hogy a metszéssel ne terjesszem tovább a betegséget, még most kivágtam ezeket a tőkéket. Az sem egy hátrány, hogy a szüretkor nem lesz ilyen szőlő és véletlenül sem kerülhet ilyen fürt a ládába. Az ilyen szőlőbogyó íze húzósan savanyú, nem tenne jót a bornak.
A kivágás nem túl kellemes folyamata a következő. Ledarabolom a vesszőket a tőkéről, ezeket lerángatom a drótról, ami nem könnyű, mivel az elszáradt kacs is jól kapaszkodik. Ezután körbeásom a tőkét egy ásónyom mélyen, és két jól irányzott fejszecsapással kivégzem a tőkét.

A beteg tőkék odvasak, már beléjük költöztek a hangyák, a közepük fekete és porlad. A kivágáshoz használt szerszámokat le kell majd fertőtlenítenem.

Elkezdtem a szüreti előkészületeket a pincében is. Az eddig beszerzett eszközök listája a következő: 30 db húsos láda (szép fehér műanyag ládák, legalább 20 kg szőlő belefér), 10 db műanyag vödör, 5 db szüretelő olló, egy 350 l-es szüretelő kád, egy Olasz gyártású zúzó-bogyózó (kézi hajtású, mert így olcsóbb volt). Az öreg prés alja tiszta rozsda volt, lefestettem jó vastagon zománcfestékkel, nehogy beleoldódjon a mustba a sok vas.Vettem egy szivattyút is szűrőkerettel együtt, ez sokat könnyített a hordó előkészítési munkálataimon.Elkövettem egy csúfságot is a pincében. Ahol a hordók lesznek oda kifeszítettem egy fóliát a plafonra és a falra. Sokat törtem az agyam, hogyan védjem meg a hordókat az omladozó-porladó plafontól és a becsöpögő víztől. Ez nem a legesztétikusabb megoldás, viszont olcsó és praktikus.

Hordómosás

2008-08-08T13:51:00.009+02:00

A kiszállított hordók oldalára rá volt írva, hogy kezelve vannak és néhány öblítés után tölthetők. De én ennek nem hittem. Ezek a hordók kigyalult vörösboros jószágok, tehát majdnem olyan mintha új hordók lennének, a kezelésüket is úgy kell végezni, mert különben a fa íz megfogja, amit bele töltök.

A kertben ideiglenes sátor alatt állomásozó hordókat feltöltöttem borkénes vízzel. Ezt 4-5 naponként cseréltem. A borkén nem hagyta megposhadni a vizet, ami a nyári napon a sátor alatt 40C-ra is melegedett.

Egy trisós-citromsavas forrázáson is túl vagyok. A bográcsban forralt vizet beletöltve a hordóba bedugózva himbálva azt, gőz képződik. Ezt kiengedve, majd gyorsan visszadugózva a lehűlő vízgőz és levegő egy szívó hatást hoz létre a hordó belsejében. Ez szinte kiszívja a fa pórusaiból a nem kívánatos íz anyagokat. Az elvileg készre kezelt hordóból sötétbarna lé folyt ki, ezt a cuccot nem szívesen láttam volna a borban.Ezután ismét feltöltöttem vízzel a hordókat és áztatom őket a következő forrázásig.